Tájszólam Egyesületünk a magyar kultúra alapjával: természet-adta tájnyelveinkkel foglalkozik. Magunk és mások gyűjtéseit a tajnyelv.hu honlapon közkinccsé tesszük, jelenleg hangzókönyv kiadására készülünk.
A korszakokkal sűrűn változó civilizációs igényeknek sorozata – a természetest mindig szalonjain kívül rekesztve – BIO-NYELVÜNKET oly mélyre alázta, hogy mára a magyar társadalom többsége már csak érdekes szavak gyűjteményének gondolja. Értékéről fogalma sincs, – a „haladás” feltételeként – természetesnek véli tájnyelveink füstbe-szállását. Vagyis – az idegen tollak oltárra emelésének kábulatában – könnyedén lemond a magyar műveltség létét alapvetően feltételező legelső kincsünkről. (Nem írásról beszélek – mely halott kultúrák bizonyítására szolgál elsősorban -, hanem a HANGról, ami a léleknek legfontosabb megjelenési formája.) Így hát mindenhonnan! árad a magyartalanított beszéd-dallam, ritmustalan mondatok…, hol van a magánhangzók elképesztő színvilága? Ki szól ellene?
Örökségvédők lelkesen gyűjtik a párszáz éves cserepeket, sok-sokezer éves beszédünk morzsáit is írásba préselik, de bizony a vérét-vesztett nyelvnek így csak a csontváza marad.
Tájnyelvünknek lassan elfeledett világa: mellékvágányra szorított néprajzunk, mely nem más, mint maga a magyar alap-kultúra. Kincseiben megtalálhatjuk felragyogó önmagunkat, de meséink-dalaink-értékeink a mai életformának bizony nem felelnek meg, mert amit bennük találunk, az az igazság örök győzelme, a másokért való áldozat, a jótett helyébe jót várj s egyéb gyógyító élet-szépségek…- sehol nincs nyoma sem az önzésnek, hazugságnak, a többiek letaposásának, stb. Egész saját műveltségünk a kötelező adatvédelmi rendelet által ismeretlen közösségi kultúráról szól.
Legeslegszebb felvételeink a legrégebbiek: ellentétben a mai beszéddel, ezek nem csak a tudnivalót, hanem magát az embert is megjelenítik. A tények közlése együtt zeng a személy belső világával. Itt még a beszéd: a tévét, az iskolai, közéleti nyelvi erőszakot, stb. nem ismerő ember önkifejezésének legelső eszköze.
A TISZTA FORRÁS megőrzése és ismerete – egyértelmű kötelességünk.