Somló Dávid és Boros Luca
Pályamű megnevezése: Öt könnyű darab
A public art munka a Kerekerdő parkban létrehozandó, hangmintákat beépítő, instrukció alapú helyspecifikus alkotások sorozata. A művek létrehozását workshopok előzik meg, amelyeknek a résztvevőit a művészek választják ki: az ő mentorálásukkal és kurálásukkal jönnek létre a rövid 5-10 perces darabok (15-20). A zsűri különösen értékeli, hogy két szinten is közösségi a projekt: a kutatási fázisban és a lezáró fázisban nyit a valós (helyi) és virtuális (hálózati) közösség terek felé, ugyanakkor a pályázati/alkotási periódusban az alkotók egy workshop keretében demokratikus döntéshozatal útján választanak ki és valósítanak meg a téren felvett hangokból és interjúkból álló „etűdöket”. Ezeket több alkalommal, az adott teret bejárva egyénileg lehet megtapasztalni: térképes instrukció alapján fejhallgatón keresztül, egy előre rögzített hangsávot hallgatva. A narrációt, környezeti hangokat, zenét, vagy utasításokat kombináló darabok alkalmasak lehetnek arra, hogy a megszokott érzékelési módokat, bevett útvonalakat felülíró módon bontsák ki egy hely történetét, rejtett dimenzióit. A darabok napi 3 órán keresztül, a szerzők által biztosított lejátszón és fejhallgatón érhetőek el a két hét során. A projekt megvalósulásának idejére eső két szombaton tartott piknikek ugyanakkor lehetőséget adnak az össze alkotó, és műveik megismerésére.
Szalay Péter
Pályamű megnevezése: Feszültségi integritás (Tensegrity)
A láncokból és rakétákat idéző elemekből álló ikozaéder egy, statikailag stabil, ön(fenn)tartó szerkezet (tensegrity). A rakétákon különböző nyelveken a „Bocsáss meg!” felirat olvasható, ironikus módon megidézve, amint a harcoló felek a repülőgépeket és a bombákat is üzenetekkel látják el. A zsűri értékeli, ahogy az alkotó a militarista gondolkodásmód öngerjesztő mechanizmusaira reflektál: egy időszakosan felállított szoborral felhívva a figyelmet a mindannyiunkat fenyegető fegyverkezési spirál és jelenben zajló háborús konfliktusok ördögi köreire.
Korsós Noémi, Darvai Botond, Kovács Boróka, Gábri Nikolett
Pályamű megnevezése: Talált vágyak
A Talált vágyak public art projektje „részvét és sajnálat helyett” a hajléktalan emberek bevonásával, személyes vallomásaikon keresztül ad hangot problémáiknak, történeteiknek. A három munkafázis közül az elsőben egy részvételiségen alapuló kutatás és workshop zajlik két hajléktalan szállón, melyek nincsenek messze a Madaras József tértől. Miután az alkotók megismerték a hajléktalanszálló lakóinak helyzetét, szokásait, napi rutinját színházi eszközökkel, módszerekkel tárják fel, ismerik meg a személyes vágyaikat. A velük folytatott beszélgetéseket rögzítve, feldolgozva és dramatizálva áll össze a performansz kórus művének szövegkönyve. Ez alapján, a következő fázist előkészítve, a szálló lakóinak bemutatnak egy próba verziót, felajánlva számukra, hogy ők is vegyenek részt az alkotásban: a performansz gerincét jelentő kórusmű létrehozása közösségi zenealkotási eszközökkel történik. A beszélgetések és interjúk alapján egyszerű szimbólumokat használva zászlókat készítenek, részben a hajléktalanok által birtokolt, számukra fontos dolgokat, részben a vágyaikat megjelenítve. A textilfestéssel és kézi hímzéssel díszített zászlók karakterükben eltérnek attól függően, hogy a tárgyakat vagy a vágyakat jelenítik-e meg. Utóbbiakon szavak is megjelenhetnek. A projekt második fázisa a performansz, ami a zászlók nyilvános térben való elhelyezésének rítusa, amelyet közös éneklés kísér. A zászló-installáció a téren magára maradva, a harmadik fázisban, immár önmagában reprezentálja a projektet: szembesíti a járókelőket a hajléktalanok valóságával és vágyaival, saját tapasztalataikkal vagy éppen előítéleteikkel. A zsűri rendkívül nagyra értékeli mind a hajléktalanok közvetlen bevonását a mű létrehozatalába, mind az érzékenyítő szándékot.
Paczolay Zsófia és Reschofsky Olívia
Pályamű megnevezése: Office
„Lehet-e a művészet a gondoskodás eszköze?” Erre próbál egy lehetséges, nem konvencionális, a performatív közterület használatot és az közös, gondolkodást, egymásra figyelést kombináló helyspecifikus projekt: Berlin és Amszterdam után Ferencvárosban is megnyílik az Office, amely falak nélkül minimális berendezéssel, és egy kihelyezett tábla feliratával – „Nyitva vagyunk. Miben segíthetünk?” – csábítja, invitálja párbeszédre a járókelőket. A két alkotó vállalja, hogy rendes hivatali nyitvatartási idő mellett bárkivel hajlandó elbeszélgetni bármilyen témában, sőt igény szerint tanácsot is adnak: „a szükségletek és felajánlások egymásra találásának” meghatározott struktúrája van, a kb. 20 perces diskurzust gondoskodási gesztus – „bekötött szemű séta, egy lassú tánc, piknik vagy akár egy lábfürdő” – felajánlás zárhatja. A beszélgetések írógéppel dokumentált töredékeit, tapasztalatait az Office két hete alatt, egy „hely- és időspecifikus krónika”, s egy szintén folyamatosan (ki)alakuló „kiáltvány” rögzítik. A zsűri nagyra értékeli a projekt nyitottságát és empatikus karakterét, azt a módot, ahogy megkísérli a nyilvános és magán tér közti átjárást lehetővé téve a társadalmi párbeszédet újraértelmezni, átcsatornázni.
