Új sorozatunkban kerületünk egyházi vezetői osztják meg gondolataikat.

 

A Buddha tanítása szerint minden, amit tapasztalunk, okok és a következmények játéka. Legyen az kellemes, pozitív előjelű történés, vagy épp az ellenkezője, olyan helyzet, ami kényszerít minket, hogy változtassunk a megszokott életmódunkon.

A Négy Nemes Igazságban a Magasztos azt tanította, hogy a létezésünk bármelyik momentumát is, ha megvizsgáljuk, akkor sosem találjuk azt tökéletesnek, sosem érzünk teljes elégedettséget. Nem tagadta a boldogság létét, de arról is azt állította, hogy nagyon törékeny, elillanó a természete. A buddhizmus kiindulópontja, hogy

amíg a tudatunkat nem tudjuk megtisztítani, addig minden esetben tapasztalni fogjuk a korlátokat, a szenvedést és nem fogjuk érteni, hogy miért érint meg minket a balsors keze.

Ezért a buddhizmusban annyira nem fontos, hogy egy helyzetnek mi a közvetlen kiindulópontja, hanem a buddhisták inkább a belső, a tudati okokat vizsgálják.

Az kétségtelen, hogy egy világméretű járvány hátterében a globalizáció az egyik háttérok, hiszen bárhonnan bárhova el tudunk jutni a bolygón rövid idő alatt. Thaiföldön a buddhisták például úgy vélték, hogy

a járvány hátterében az áll, hogy elszakadt az emberiség a természettől és a természet „természetes” reakciója, hogy ellenáll.

Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a helyzetet, vannak olyan környezetvédők, akik a légkör CO2 tartalmának radikális csökkenésének örülnek, míg vannak olyan gazdasági elemzők, akik már vártak egy olyan helyzetet, ahol újraindítható a globális gazdaság.

A járvány a lakosságot az otthonába kényszerítette, ahol újra fel kellett fedeznie a családját, az otthonát. Az emberi kapcsolatokat pedig a karantén az online térbe terelte, ezért is értesülhettünk arról, hogy hány és hány egymásnak is ellentmondó vélemény kering a járvány körül.

Különös reakciókat váltott ki sokakból az is, hogy a jelen helyzetben az ellenség láthatatlan. A világban megjelent globális érzés leginkább egy nagyfokú bizonytalanság, hiszen nem tudjuk, hogy honnan támad a vírus, nem tudjuk, hogy mi az oka, nem tudjuk, hogy mi rá a megoldás, és nem tudjuk, hogy hogyan lesz ezután.

Mi buddhisták inkább ezekkel az aspektusokkal foglalkozunk, azaz hogy milyen hatással van az ember életére, hogy huzamosabban otthon kell maradnia, milyen hatással van rá a bizonytalanság. Tehát alapvetően azzal foglalkozunk, hogy hogyan hat ránk a helyzet, és hogyan tudnánk azt úgy megélni, hogy az a szellemi fejlődésünket szolgálja. A jelen helyzetben ez azt jelenti, hogy

meg kell tanulnunk együtt élni a bizonytalanság érzetével, és kezelnünk kell a felmerülő félelmeket.

A buddhizmusban a bezártság, az elvonulás része a szellemi képzésnek, ezért a karantént mi megpróbáltuk úgy felfogni, mint egy elvonulást, ahol kiléphettünk a rohanó hétköznapokból és a megnövekedett szabadidő egy jó részét a befelé fordulással, az önképzéssel tölthettük. Természetesen az oktatást és a rendszeres közösségi gyakorlatokat folytattuk az online térben, ami azért teljesen más, mint a személyes jelenlét, de valahogy mégis az online meditációs órák, vagy online elvonulások hasznosnak bizonyultak.

Sokaknak, mivel egyedül élnek otthon, az interneten közvetített szertartások, rendszeres gyakorlatok adták meg azt a lelkierőt, amivel a helyzetet kezelni tudták. Az elvonulásoknál nagyon fontos, hogy a gyakorló pontos célt tűzzön ki maga elé, valamint alakítson ki egy olyan napirendet, amihez tartani tudja magát. Ez derült ki a karantén kapcsán is, hogy

nagyon fontos, hogy legyen valami célunk, és alakítsunk ki egy olyan napirendet, ami kereteket ad ahhoz, hogy ne folyjanak el a napok, tudjunk épülni, szellemileg fejlődni.

Könyvek, amikre nem jutott idő, filmek, amik kimaradtak. Sok lehetőség adódott az online jógára is, a mi közösségünk is tartott ilyen foglalkozásokat.

Az egyéni megélésen túl, azaz a bezártságon túl szintén komoly kérdésként merült fel az összezártság kérdése. Huzamosabb időt kellett, vagy még kell is együtt töltenünk a családunkkal. Erre az esetre a buddhizmusban egy külön rendszer, a mahájána rendszere ad értékes tanácsokat.

A nyitottság és kommunikáció az a két fontos faktor, ami a társas együttlétekben megakadályozza az olyan kényszerítő vagy erőszakos megnyilvánulásokat, amik teljes mértékben kimerítik az ártás fogalmát,

az ártásét, ami a buddhizmusban az első kerülendő dolog.

Hogyan kerülhetjük el, hogy az összegyűlt indulatok ne a négy fal között robbanjanak ki? Erre fontos tanítás a nyitottság, tehát a tolerancia és a kommunikáció, azaz hogy képesek legyünk elmondani, ha valami a szívünket nyomja. A kommunikációt pedig az úgynevezett Négy Mérhetetlen, a mérhetetlen szeretet, a mérhetetlen együttérzés, a mérhetetlen együttörvendezés és a mérhetetlen egység elvei teszik segítővé, nyitottá.

Ezáltal nyitottak vagyunk a segítésre, mások szenvedésére, de örömére is, és nem engedjük, hogy távolság alakuljon ki a szeretteink és mi köztünk.

A karantén, mint látható sok gyakorolnivalót teremtett, és megmutatta, hogy van hova fejlődnünk a belső Ösvényen.

Cser Zoltán, a Tan Kapuja Buddhista Egyház igazgatója

 

Radvánszki Péter rabbi: Üllői úti fák
Kálmán József plébános: Önzővé válni