Idén Eörsi László történész vehette át Baranyi Krisztinától és Döme Zsuzsanna, Suzi alpolgármestertől Ferencváros Bárány János-díját. A képviselő testület az 1956-os forradalom és szabadságharc 65.évfordulójának alkalmából döntött arról, hogy ő kapja meg a kerület kitüntetését a szabadságharc emlékének megőrzésében tanúsított áldozatos munkájáért.

Eörsi László fő kutatási területe az 1956-os forradalom budapesti eseménytörténete. Kéttucatnyi önálló kötete mellett többszáz cikket, tanulmányt tett közzé a témában.

Tudományos munkásságában kiemelten fontos szerepet kap a ferencvárosi események és a forradalom kerületi személyeinek kutatása, feldolgozása és bemutatása. Eörsi László a Tűzoltó utcai felkelőkkel, Angyal István életével és tevékenységével különösen sokat foglalkozott és foglalkozik ma is, amivel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szabadságharc emléke örökké megmaradjon az utókor számára.

 

Baranyi Krisztina ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a   ferencvárosiaknak talán egy fokkal még másoknál is többet jelent az ünnep, hiszen 1956 több emblematikus alakja, és számos meghatározó forradalmi csoportja is ferencvárosi volt. A Tűzoltó utcaiak Angyal István, a Berzenczey utcaiak Wágner István, a Tompa utcaiak Bárány János vezetésével harcoltak, – sajnos – szó szerint az utolsó csepp vérükig a hazáért, a magyar szabadságért- emlékeztetett.

’56 hőseinek bátorsága, önzetlensége, haza és szabadságszeretete ma is példa lehet valamennyiünk előtt –mondta a polgármester. Arra tanít minket, hogy a legerősebb hatalom önkénye előtt sem kell önként meghajolnunk, hogy a legnehezebb időkben is ki kell állnunk az igazságért, és támogatnunk kell egymást. Mindenekelőtt a nálunk gyengébbeket.  Figyelmeztetett arra, hogy ha valakit a származása miatt üldöz a hatalom, ahogy az történt egy bő évtizeddel 56 előtt, akkor őt kell segíteni.

Akikkel politikai nézetük, társadalmi helyzetük, osztálybesorolásuk miatt jár el kegyetlenül az állami önkény, vagy csak egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen, ahogy az megesett sokakkal az ötvenes években, akkor mellettük kell kiállnunk. Ha valaki szülőföldjéről kénytelen elmenekülni, majd az országhatáron segítség és bátorítás helyett koncentrációs tábor és államilag vezényelt gyűlölethisztéria várja, akkor őt kell támogatnunk-tette hozzá.