Két hónapja valaki azt mondta nekem, jó dolog a humor, de egy halálos vírusból azért nem illik viccet csinálni. Azóta tonnányi internetes tréfát termeltek a magyarok kezdve a leárazott kaspóval, amibe operatív törzset ültethetünk, egészen a példaképpé emelt Viszkis rablóig, aki 10 évig kibírta, hogy ne menjen az utcára. Litkai Gergely humoristával, a Dumaszínház művészeti vezetőjével a humor szabályairól, éltető erejéről, és a szakma jövőjéről beszélgettünk.

 

Mivel szabad, és mivel nem szabad viccelni?

 

A humor most egy végső menedék a kaotikus, átláthatatlan és bizonytalan helyzetben, ami sok feszültséget képes levezetni. Nyilván nem szabad viccelni az áldozatokkal, vagy aki önhibáján kívül bajba került. Minden mással lehet a jó ízlés határai környékén. Egyébként sosem maga a poén tárgya bántó, hanem a szándék tud az lenni.

 

Létezik humorista etikai kódex? Vagy mindenki maga dönti el, mi fér bele a jóízlésbe?

 

Van etikai kódexünk, de az inkább arról szól, hogy ne lopjuk el egymás poénjait, és ne az internetről nyúljuk le, kerüljük a rasszista kiszólásokat stb. Én inkább a véleményszabadság pártján állok, és egyéni felelősségnek tartom, ki, miről beszél a műsorában. Nem vagyok senkinek az apukája, sem a lelki vezetője, hogy megmondjam neki. Ha mégis túlmegy egy határon, megbeszélem vele.

 

Történelmi tapasztalat, hogy válságok idején a komédiák iránt nagyobb az érdeklődés. Akkor a humoripart most nemcsak lefelé húzza az örvény, de felhajtó erő is hat rá?

 

Így igaz. 2008-ban a gazdasági válság kirobbanásának évében alapítottuk meg a magyar Comedy Centralt a Viacom-mal. Az amerikai ingatlanpiac bedőlése magával rántotta a pénzügyi szektort, és mindenhol visszaesést okozott. Kivéve a Comedy Centralnál, ahol brutálisan megnőtt a nézettség, és terjedtünk, mint a vírus. Akkoriban a stand-up fellépéséket is megtartották, csak épp soha nem fizették ki. Az is egyértelműen látszott, ahogy az elmúlt években nőttek a belpolitikai feszültségek, úgy emelkedett a Dumaszínház látogatottsága. Kicsit olyanok vagyunk, mint a gyógyszeripar: minél rosszabb a helyzet, nekünk annál jobb. Ha újra lehetnek előadások, lesz közönség is. Ez látszik abból is, hogy amint lazultak a szabályok, rögtön beindult a teraszokon az afterpandémia és a dolce vita.

 

Ti hoztátok be a felnőtt rajzfilmeket itthon a köztudatba. Szerinted miért sikeresek? Igényesnek nevezhető ez a fajta humor?

 

Egyrészt mert szerintem nagyon jók. Az volt a szerencsénk, hogy az induláskor a magyar piacon a sitcomok (helyzetkomikumon alapuló sorozatok) és a felnőtt rajzfilmek ára nagyon alacsony volt, mert itthon nem vette senki. De hamar kiderült, hogy nagyon szeretik az emberek, ezért sorra vették fel a palettájukra más csatornák is. A hazai tévétársaságok először nem merték bevállalni, mert eleve kicsit alábecsülik a közönséget. A felnőtt animáció pedig fejleszti a magyar nézői ízlést. Azzal sokan nincsenek tisztában, hogy a humor tárgya nem feltétlenül jelzi a humor minőségét. A legprosztóbb dolgokról is lehet igényesen viccelni. Például egy szellentésből is ki lehet hozni csodálatos poénokat. Ha van mögöttes tartalom, akkor nagyot üthet. A Hétköznapi vámpírok című sorozat például buta poénokkal van tele, de annyira összetett a felépítése, hogy nagyon jó az összhatás.

 

Milyen helyzetben van most a Dumaszínház?

 

Válságot menedzselünk. A Dumaszínház azért egy elég nagy cég, amely a bevételeinek 99%-át egyik napról a másikra elvesztette. Most próbálunk túlélni, és készülünk az újraindulásra. Ötletelünk, hogyan tudjuk elérni a közönségünket ebben a helyzetben. Közben arra is próbálunk figyelni, hogy ne essünk ki a kreatív munkarutinból, ezért folyamatosan alkotunk otthon. Lehet, hogy meglesz a böjtje, de a kollégáink 90%-át megtartottuk, akinek pedig mennie kellett, végkielégítést kapott. Fellépőink és technikai kollégáink megsegítésére létrehoztunk egy segélyalapot saját forrásainkból, és két hónapig nyújtunk nekik támogatást. A stand-uposok viszonylag jó helyzetben vannak, megbecsült a szakmájuk, ők remélhetőleg ki fogják bírni.

 

Akkor nem fogunk vicceket mesélő árufeltöltőkkel találkozni a szupermarketben?

 

Talán nem, de Európa-szerte kevés az olyan ember, aki 3 hónapig megél pusztán a tartalékaiból. Az átmeneti váltás ugyanakkor nem ördögtől való. Az amerikai színészek karrierjében például simán kiesik két év, amíg nem kapnak jól fizető munkát, és ha nem szupersztárról van szó, elmennek dolgozni valami mást.

 

Ha újraindul az élet, be mernek majd menni az emberek egy színházba? Lesznek stand up felkérések céges bulikra, mint régen?

 

Talán meglepő, de most is vannak céges felkéréseink online előadásra, amit kicsit szürreálisnak érzünk, de ezt is meg lehet tanulni. Emellett tartalmat gyártunk a You-Tube csatornánkra, ahol többmilliósak a megtekintéseink, a feliratkozók száma meghaladta a 105 ezret. Elindítottuk a saját streaming platformunkat, a Dumatv.hu-t, dolgozunk a Hvg-nek, a Comedy Centralnak pedig épp egy 10 részes sorozatot készítünk. Bizakodóak vagyunk, mert a tavaszi előadásokat folyamatosan tesszük át őszre, hiszen a nézők 90%-a nem váltja vissza a jegyét, és kivárja, hogy lásson minket.

 

Hogyan alakulhat át az előadóművészet és a szórakoztatóipar a jövőben?

 

Ez is attól függ, visszaáll-e a normális élet, vagy csak részlegesen. Európa-szerte éledezik a filmipar, a Netflix forgatásai is elindultak. Csehországban 100 főig engedik megtartani a színházi előadásokat maszkban, külön ültetéssel. Hogy ez megéri-e nekik? Ez sok mindentől függ. Egyes moziknál működhet, egy színházban pedig meg kell nézni, egy székre mennyi támogatás jut. Félháznál már rezeghet a léc. Az állami, önkormányzati színházakban a bevételek 20-30% teszik ki az eladott jegyek. A Dumaszínháznál ez most 100%. Viszont nálunk asztaltársaságok vannak, akiket el lehet különíteni némileg. Egy hagyományos színházi élményt viszont el tud rontani, ha nagy szünetekkel ülnek le az emberek, mert nem érvényesül a közönség hatás, nem ragad át a nevetés egymásra. A stand-up műfajban nagyon fontos az élő kapcsolat a közönséggel: a műsor ritmusát, élvezetét veszítené el nélküle. Nálunk épp ezért a tévé felvételek is élő közönség előtt készülnek. Amikor egyedül beszélsz egy kamerába néma csöndben, az elég lehangoló. Ezen kísérletezünk most, hogy átjöjjön a hangulat.

 

Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Most mi az a jó?

 

Mivel a Dumaszínház székhelye Ferencvárosban van, és én is a közelmúltig itt laktam, követem az eseményeket. Azt látom, hogy a válság jó dolgokat is kihoz az emberekből. Az önkormányzat elvontabb, távoli dolog volt számukra, amely most a segítségnyújtás és az önkéntes akciók miatt közelebb került az emberekhez. A laptop gyűjtést, a maszkos akciókat, a segítséget örömmel veszik. Jó lenne, ha ez a lendület kitartana.

 

(T.D.)

Litkai Gergely: Karinthy-gyűrűs humorista, forgatókönyvíró, a Dumaszínház művészeti vezetője, a Comedy Central tévécsatorna egykori főszerkesztője, programigazgatója, a Rádiókabaré korábbi állandó szerzője. A kereskedelmi rádiókban kezdte pályafutását ötletemberként, majd a kereskedelmi televíziókban számos műsor háttérembere volt: dolgozott Friderikusz Sándor és Hajós András műsoraiban is. Az első magyarországi stand-up comedy club, a Godot Dumaszínház elindítója volt, melynek főszerkesztőjeként sikerült megvalósítania egy országos klubhálózatot, amely a stand-up comedy műfaj magyarországi elismertetéséhez jelentősen hozzájárult.

 

Megjelent a Ferencváros újság májusi számában.

Ha nem kapta meg a lapot, kérjük, írjon a terjesztes@ferencvaros.hu mail-címre.