P O R T R É

EGY VÁROSRÉSZ ÁTALAKULÁSA

Társadalmi és építészeti megújulás

Dr. Sersliné Kócsi Margit a megújuló középsőFerencváros átalakításának szinte kezdettől fogva tevékeny részese volt: kezdetben tervezőként, majd 1995- től a kerület főépítészeként vett részt a városrész rekonstrukciójában. Építészként, várostervezőként hogyan látta, hogyan értékeli ezt a minden szempontból sikertörténetként értékelt folyamatot? - A kerület fejlődése, csakúgy, mint az egész fővárosé, a XIX. század végén kapott igazi lendületet; a középsőFerencváros épületeinek túlnyomó többsége is ebből az időszakból származik. Bár olyan elsőrangú műemlékkel, mint például az Iparművészeti Múzeum, nem sokkal büszkélkedhetünk, de sok olyan ház található itt, amelyet építészeti értékei miatt érdemes megőrizni. Ugyanakkor ezeknek a házaknak túlnyomó többsége rendkívül leromlott állapotban volt, a bennük található lakások elavultak. Mellettük megroggyant, földszintes házak álltak; a bennük található egészségtelen, komfort nélküli lakások tömege alkotta a kerület lakásállományának jelentős részét. Ebben az épített környezetben, érthetőmódon súlyos társadalmi problémák is kialakultak, amelyek következtében az egész környezet megérett a radikális átalakításra.

- Tehát a társadalmi célok fontosabbak voltak?

- Igen. Az elsődleges cél ezen problémák komplex megoldása volt, ez azonban csak az épített környezet átalakításával együttesen.

- Hogyan indult el ez a folyamat?

- A rekonstrukció előkészítése már a nyolcvanas évek végén megkezdődött; ekkor már tömbrehabilitációban gondolkodott a a várostervezők nagy része. Az a szemlélet, ami például Óbuda sorsát meghatározta, addigra szerencsére háttérbe szorult.

- Vagyis végetért a "szőnyegbombázásos városrendezés" időszaka?

- Igen. 1992-ben kezdődött meg Ferencváros megújításának tervszerű előkészítése, a rendezési terv kidolgozása; negyvennégy lakótömb területére. 1992- ben francia mintára megalakult a SEM IX. Rt.

- Milyen szempontok alapján épült fel a városrész átalakításának a terve?

- A koncepció négy pillérre épült. Ezek közül az elsőfeladat az építészeti értékek, megőrizendőépületek felújítása, a bennük található lakások korszerűsítése, komfortosítása. Ehhez mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy műszaki állapotuk és építészeti értékeik alapján mely épületeket lehet, és érdemes megmenteni, és mely épületek érettek meg az elbontásra.

- Mert aki mindent véd, az végül nem véd meg semmit?

- Néhány kivételes esetben előfordulhatott, hogy a városképben elfoglalt helye miatt olyan épület is a felújítandók közé került, amelynél ez műszaki szempontból nem lett volna indokolt. Szigorú, ugyanakkor körültekintőszelekcióra volt szükség, már csak azért is, mert az önkormányzatra kétségtelenül ez a feladat, a megőrzendő, átépítendőházak felújítása rótta a legnagyobb terheket.

- Mi volt a második pillér?

- A befektetők, a vállalkozói tőke bevonása. A felújításokat ugyanis, legalább részben, az elbontott házak helyén kialakított építési telkek értékesítéséből befolyó pénzből lehetett finanszírozni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tervek nem csupán a lakásépítésben, hanem más épületek, szállodák, irodaházak építése területén is számítottak a magántőke beruházásaira. Ez azért volt fontos, mert hagyományos várost akartunk építeni. Lakható, élhetővárosrész kialakítása volt a cél, üzletekkel és munkahelyekkel; részben ezt a célt szolgálta a harmadik pillér, a közterületek minőségi fejlesztése, csökkentett forgalmú utcák kiépítése, belsőlakókertek kialakítása. Ez utóbbiakra azért is szükség volt, hogy vonzóvá tegyük a városrészt; a rekonstrukció indulásakor ugyanis olyan alacsony volt a környék presztízse, hogy tenni kellett valamit annak érdekében, hogy a befektetők egyáltalán számoljanak a ferencvárosi lehetőségekkel. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni a Quadrat Kft. szerepét: ők már akkor, amikor még nem, vagy alig volt beruházói érdeklődés, itt építettek a kerületben, és nagy szerepük volt abban, hogy építkezéseik nyomán a Ferencváros vonzóvá vált a befeketők szemében. A negyedik pillér pedig a lakások elidegenítése révén létrejött társasházak felújításának önkormányzati támogatása, pályázatok keretében.

- Hogyan alakult a rehabilitáció folyamata a gyakorlatban?

- Az elsőidőszakban következetesen ragaszkodtunk a tömbönkénti rehabilitációhoz, a felújítások és az új építkezések összehangolásával; már csak azért is, mert így eredményeink jobban szembe tűntek, koncentrálódtak, a rehabilitációs terület vonzóbbá válhatott. Az elmúlt években azonban eltértünk ettől a gyakorlattól; a kerület ugyanis annyira népszerűvé lett, hogy a felújítási tevékenység nem tudott a befektetőkkel lépést tartani. A kedvezőingatlanpiaci helyzet kihasználására egyre több tömbben épülnek új épületek. Olyan tömbökben is értékesítettünk építési telkeket, amelyekben csak később tudjuk felújítani az épületeket.

- Túl nagy terheket róna az önkormányzatra, ha megpróbálnának lépést tartani?

- A rehabilitáció, ezzel számolni kell, az önkormányzat szempontjából nem pénzügyileg nyereséges tevékenység, legalábbis közvetlenül, rövid távon nem az. Hosszú távon, közvetett formában természetesen rengeteget profitálhat belőle.

- Az, ami a Ferencvárosban történt, mindenképpen sikertörténet; ezt hazai és külföldi elismerések, díjak bizonyítják. Mivel magyarázza, hogy más önkormányzatok mégsem követték a példát?

- Akkor, amikor a törvény arra kötelezte az önkormányzatokat, hogy a bérlők számára értékesítsék a tulajdonukba került lakóingatlanokat, Ferencváros képviselőtestülete úgy határozott: kihasználja a jogszabály adta lehetőségeket, és nem értékesíti a leromlott épületeket, lakásokat, az ingatlanvagyont. A törvény ugyanis a rehabilitációra kijelölt körzetek, a műemlékek, a bontásra érett, illetve felújítás előtt álló házak esetében lehetővé tette, hogy az épületek önkormányzati tulajdonban maradjanak. A siker, a rehabilitáció sikerének titka ebben a bátor döntésben keresendő. Más önkormányzatok nem tudtak, vagy nem akartak élni ezzel a lehetőséggel, ezért most nem, vagy csak sokkalta nehezebben tudják elindítani a rehabilitáció, revitalizáció folyamatát. A kerületi önkormányzat dolgát természetesen megkönnyítette, hogy itt valami már a rendszerváltozás előtt megindult, és a középsőFerencvárosban elkezdődött néhány tömb átépítése, amely jó példaként szolgált; ez azonban semmit sem von le a merész döntés értékéből.

Csík István