Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc évfordulója

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc évfordulója
Megemlékezés a Bakáts téren és a Pinceszínházban

2019. október 22. | 1956. október 23, forradalom és szabadságharc, megemlékezés, díjátadás, posztumusz, koszorúzás, Bakáts tér, Pinceszínház, dr. Lázár Balázs, Riba András László, Pánczél Kristóf, Ferencváros Bárány János díja, Szigetvári István

„De micsoda hangok szálltak a Város utcáin át!
Sosevolt remény hallatta itt fiatal füttyszavát,
S szikráztatta föl érveit a végső tisztaság.”

(Vas István)

Ferencváros Önkormányzata október 22-én emlékezett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eseményeire. Délelőtt 10 órakor a Bakáts téri ’56-os emlékműnél a Himnusz eléneklése után Formán Bálint, a Pinceszínház művésze szavalta el Vas István: Pesti elégia című versét.

Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere ünnepi beszéde elején örömének adott hangot, hogy első nyilvános polgármesteri megszólalása éppen az ’56-os Forradalom és Szabadságharc emlékünnepségén történik, ahol „együtt tudunk venni egy nagy, szabad levegőt”. Majd így folytatta: „ritkán fordul elő a történelemben, amikor egy hosszú, elnyomással, megfélemlítéssel, sokszor fizikai erőszakkal teli időszak végén az emberek a hatalom legnagyobb meglepetésére kimondják, hogy eddig és ne tovább. Adjátok vissza a szabadságunkat!”
Ahogyan 1848-ban, úgy 1956-ban is a szabadságukért harcoltak az emberek.
Baranyi Krisztina megemlékezett az 1956-os események ferencvárosi helyszíneiről és hőseiről: Angyal Istvánról, Bárány Jánosról és Wágner Istvánról. „Ők mindannyian tudták, hogy az igazság és a szabadság mindennél fontosabb. Velük együtt mondhatjuk: nincs fontosabb, mint őszintén, félelem, elnyomás és hazugság nélkül élni. A kimondott igazságnál pedig nincs erősebb fegyver.”
Mi itt Ferencvárosban büszkén mondhatjuk: bátrak vagyunk és szeretjük a szabadságot – zárta beszédét Baranyi Krisztina.

A polgármesteri beszéd után Bacsi János, a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola tanára zongorán adta elő Chopin: Forradalmi etűd, valamint Bartók: Allegro Barbaro című művét.

A templom melletti ’56-os emlékműnél elhelyezte a megemlékezés koszorúját Baranyi Krisztina polgármester, Csárdi Antal parlamenti képviselő, a kerületi pártok: a Momentum, az LMP, a Párbeszéd Magyarországért, a Jobbik, a DK és az MSZP. A Kulcs a Városhoz, Kulcs a Közélethez Egyesület, a Ferencvárosi Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat, a Ferencvárosi Roma Önkormányzat, a Ferencvárosi Művelődési Központ, valamint az emlékező jelenlévők szintén elhelyezték a kegyelet virágait.

A Szózat eléneklése után a Polgármesteri Hivatalban posztumusz „Ferencváros Bárány János-díj”-ban részesült a 2002-ben elhunyt Szigetvári István.  A díjat Baranyi Krisztina polgármestertől az egykori Tűzoltó utcai forradalmár leánya vette át.

Délután 4 órakor a Pinceszínház ünnepi műsorral várta az emlékezőket. „1956 a Rendszerváltozás tükrében” címmel dr. Lázár Balázs, a Pinceszínház irodalmi referense beszélgetett Riba András Lászlóval, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum archívumvezetőjével. A történész részletesen ismertette az ’56-os események hivatalos megítélését gyökerestől megváltoztató rendszerváltás körüli évek pártpolitikai, szociológiai és kultúrtörténeti hátterét.
Az előadáson közreműködött Pánczél Kristóf zongoraművész.


Posztumusz „Ferencváros Bárány János-díja” – Szigetvári István, Tűzoltó utcai forradalmár
Szigetvári István 1940-ben született Székesfehérvárott. Édesapját három-, édesanyját nyolcéves korában veszítette el. Az anyai nagyszülőkhöz kerül, majd 1950-ben nagyszüleitől az árvaházba menekül. 1954–ben Pestre kerül a Rákosi Mátyás Ifjúmunkás Városba, az ország első iparitanuló-mintaintézetébe. 1956 őszén a Bokréta utcai kollégiumban lakik. Október 23-án este a kollégiumban pingpongozik barátaival, és 25-éig nemigen vesznek tudomást arról, ami a városban történik. Október 26-án a Bokréta utca és a Tűzoltó utca sarkán találkozik Angyal Istvánnal, aki mély benyomást tesz rá. Csatlakozik a Berzenczey utcai, majd a Tűzoltó utcai felkelőcsoporthoz. A fegyverszünet után Angyal István egyik kísérője. November 4-én reggel a Bokréta utcai kollégiumba megy, és körübelül egy tucat felkelőt toboroz tanulótársai közül a fegyveres ellenálláshoz. Először december végén tartóztatják le, de január közepén elengedik. Április 5-én, előre kijelölt napon szakmunkásvizsgára utazik fel Székesfehérvárról Pestre, ahol a vizsga helyszínén letartóztatják. Szirmai Ottó és társai perében 15 éves börtönbüntetésre ítélik, amelyből tizenkettőt letölt. Miután a sértő bánásmódot sokszor nem tűri szótlanul, számos fegyelmi büntetést, munkájáért viszont számos jutalmat kap. A „börtön egyik legszemtelenebb embereként" tartják nyilván. 1969. március 20-án hagyja el a Kozma utcai börtönt.
Eleken telepedett le, ott alapított családot, 2002-ben hunyt el.























Impresszum  Adatvédelem