„Válogatás a magyar kultúra kincsestárából”

„Válogatás a magyar kultúra kincsestárából”
Kiállítással emlékeztek Tavaszy Noémire az FMK-ban

2019. január 22. | Magyar Kultúra Napja, Tavaszy Noémi, díszpolgár, kiállítás, FMK, Folyosó Galéria, Kállay Gáborné, Decsi Kiss János, Kilin Ildikó, FMK Női Kara

A Magyar Kultúra Napja alkalmából Tavaszy Noémi képeiből nyílt kiállítás január 22-én a Ferencvárosi Művelődési Központ Folyosó Galériáján.

A megnyitón elsőként az FMK Női Kara énekelt, majd Kállay Gáborné mondta el köszöntőjét. Ferencváros kultúráért felelős alpolgármestere megemlékezett a tavaly júliusban, 91 éves korában elhunyt művésznőről, aki „ezer szállal kötődött Ferencvároshoz - hiszen itt született, abban a házban, amelyben József Attila, itt tette meg első lépéseit a Gát utca 3. első emeleti konyhájában. A Páva utcába járt óvodába, itt volt elemi iskolás, és a Ranolder Intézetben végezte el a tanítóképzőt.”

Kállay Gáborné felidézte az 1997-ben Ferencváros díszpolgára címmel kitüntetett képzőművész-grafikus gazdag életművét, tehetségét, egyúttal hiányérzetét kifejezve, hogy az évek óta hagyományos kiállításon immár csak „képzeletünk vetítőszárnyán idézhetjük magunk elé Tavaszy Noémi örökké mosolygó, szeretetet, békét sugárzó arcát és kedves hangját, ahogyan szeretett férje verseit szavalta”.
Köszöntője végén az alpolgármester asszony felolvasta Tavaszy Sándor: A Dómban című versét.
Ezt követően Kilin Ildikó művésznő adott elő két Tavaszy Sándor-verset.

Decsi Kiss János édesapja betegsége miatt nem tudott részt venni a megnyitón. Arapovicsné Kiss Ágnes, az FMK művelődésszervezője olvasta fel egy, 2007-ben kelt levelét, melyet Tavaszy Noéminek írt. Az újságíró, képzőművész szoros barátságot ápolt a művésznővel, „Mikes Kelemen-i” levelezésben voltak.

A kiállítás 2019. március 4-ig tekinthető meg a Ferencvárosi Művelődési Központban (IX. Haller utca 27.).


A Dómban

Ma megkívántam templomod, Uram, 
a kövek között, amíg bandukoltam 
egyedül nagyon és szomorúan.

Itt állok most a dómod szent homályán 
és hallgatom: a csönd hogy muzsikál, 
és bámulom az oltárt, amely márvány

és nézem a mély, roppant nagy hajót, 
mely mint a lélek óceánja ringat 
és rámnéznek a fényes angyalok.

Lelkemre édes, csókos béke száll, 
az Isten karja halkan átölel 
és Róla suttog ez a félhomály

s egy másik „dómról” messze-messze otthon, 
ahol a szívem, Uram boldogabb, 
mert kedvem ottan mosolygással foldom

és kézen fogok szépen valakit, 
aki most Pesten messze-messze van, 
és legközelebb mégis itt van, itt,

és vélem együtt sétál benn a dómban, 
szeméből barnán int a szeretet 
és én meg érzem, Uram, minden jól van…

Dómodból lassan, halkan elmegyek, 
és köszönöm, hogy Vele együtt voltam, 
mert együtt voltam én, Uram, Veled.

Tavaszy Sándor, 1949.























Impresszum  Adatvédelem