Egyházi Kerekasztal

Egyházi Kerekasztal
Megérteni, aztán cselekedni

2018. november 16. | Egyházi Kerekasztal, Vecsei Miklós, Bartók Béla Unitárius egyházközség, felekezetek, egyházi iskolák, Ferencváros Önkormányzata, Bácskai János, Léta Sándor

A nyomorban elvész a jövőkép, ezért nehéz megérteni a fedélnélkülieket – világított rá előadásában a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós a Bartók Béla Unitárius egyházközség Hőgyes Endre utcai központjába összehívott Egyházi Kerekasztalon. A Ferencvárosban működő felekezetek, egyházi iskolák és az önkormányzat vezetőinek november 16-ai egyeztetésén a hajléktalankérdés kapta a főszerepet.

Bácskai János köszöntőjében elmondta, az önkormányzat és az egyházak együttműködése töretlen, rendszeresen támogatják egymás céljait, amelyekről egy listát is körbeadott a résztvevőknek. A találkozó fő napirendi pontja a hajléktalanság helyzetét tárgyalta az őszi törvénymódosítás tükrében. A polgármester a témafelvetéssel ugyanis közös gondolkodásra szeretné késztetni a résztvevőket, mint mondta, arról, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a törvény végrehajtását.

A fórumon elsőként Léta Sándor, az unitárius egyházközség vezetője elevenítette fel a Ferencvárosban 90 esztendeje jelen lévő Unitárius Egyház történetét, majd Vecsei Miklós tartotta meg Őszintén a hajléktalanságról című előadását. A 30 éve fedél nélküliekkel foglalkozó szakember szerint először meg kell ismerni az érintett csoportot, anélkül ugyanis lehetetlen jól segíteni. – Ha látom, hogy fázol, adok neked egy kabátot – ez lehet az első lépés, ám arra szoktam bíztatni az embereket, lépjenek közelebb ahhoz, aki mellett minden nap elmennek: szólítsák a nevén, vagy ha kell, kísérjék el valahová.  Abból a szándékból, hogy meg akarom őt változtatni, eljutok odáig, hogy én változom meg, és értő ember leszek – magyarázta Vecsei Miklós, aki szerint komoly felelősségünk van azok felé, akik bármilyen okból az utcára kerültek. – Jó példa az ismerethiányra a sokszor felvetett vád, hogy „miért nem megy el dolgozni?”. A gödör aljára csúszott ember azonban nem tud dolgozni akarni, mert nincs célja, jövőképe, gondolkodása arra szűkül le, hogy ma éjjel hol fog aludni – tette hozzá.

Vecsei Miklós beszélt a látható és láthatatlan hajléktalanságról is, hiszen méréseik szerint a fővárosban mintegy 5500 ember él szállókon. Akin azonban látszik, hogy hajléktalan – tehát az utcán él –, maximum 500 főt tesz ki. A másik ötezret fel sem ismerjük, mert kulturáltan öltöznek, mégis átmeneti szállón élnek.  A szakember betekintést adott a vidéki nyomor világába is, amely szoros összefüggésben áll a budapesti hajléktalansággal, ezért a problémamegoldást ott kellene kezdeni. Szerinte a hajléktalankérdés bonyolult, összetett ügy, amire a politikának és az átlagembernek nincs valós rálátása. Épp ezért úgy véli, a nagy cselekvések előtt higgadt beszélgetésekre, hozzáállásunk megváltoztatására és a megismerésre lenne szükség. Az előadás végén Bácskai János megköszönte az értékes gondolatokat, majd együttműködési szándékáról biztosította a segítőket.

(forrás: Ferencváros újság)























Impresszum  Adatvédelem