Közösen emlékeztek a forradalom hőseire

Közösen emlékeztek a forradalom hőseire
Megemlékezés a Corvin közben

2017. október 23. | 1956-os forradalom és szabadságharc, évforduló, megemlékezés, Corvin köz, Corvin mozi, Józsefváros, Ferencváros, Kocsis Máté, Bácskai János, Pesti srác szobra, Koncz Gábor, Kállay Gáborné

Az esős, szeles időjárás miatt a Corvin mozi előterében megrendezett megemlékezésen Józsefváros és Ferencváros együtt hajtott fejet a hősök emléke előtt október 23-án. Beszédet mondott Kocsis Máté, a VIII. és Bácskai János, a IX. kerület polgármestere, majd a résztvevők koszorúkat, mécseseket, zászlókat helyeztek el a Pesti srác szobránál.

A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a Kodály Zoltán Férfikar és a Cantores Ecclesie Fúvószenekar közreműködésével, majd Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész szavalta el Faludy György 1956, te csillag című versét.

Ezt követően Kocsis Máté tartotta meg ünnepi beszédét. Józsefváros polgármestere kiemelte: honfitársaink 1956 októberében meggátolhatatlan erővel fejezték ki a szabadság iránti örök és olthatatlan vágyukat. A kommunista megfélemlítés, terror és zsarolás nem tudta tovább visszatartani a hazugságok között felnövő, függetlenséget kivívni akaró fiatalokat.  – Bátorságuk lebontotta a rettegés és a csend falait, a hősök hazafias kiáltásai és az igazság rég betiltott szavai legyőzték a mindig és mindenhol jelenlévő diktatúrát. A szabadságharcosok egy emberként cselekedtek, egy emberként voltak készek adni akár az életüket is. A forradalom tüze pillanatok alatt elolthatatlanná vált – mondta.

Kocsis Máté Mindszenty bíboros 1956. november 3-i rádióbeszédét is idézte: „A nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” Hozzátette, történelmünkre visszatekintve azt láthatjuk, hogy a magyar nemzet valójában mindig is erre vágyott.  – Megannyi forradalom, felkelés és küzdelem áll mögöttünk. Leigázták, meghódították, elnyomták, de a magyar nép mindig hitt az igazában és megküzdött önrendelkezéséért. Soha nem tűrte soká a külföld erőszakos szavát. A forradalom leverése után hiába jött véres retorzió, az igazság felszínre törését követően semmiféle orwelli hazugság nem tudta még látszólag sem elhitetni, hogy az elnyomás az valójában szabadság, a forradalom pedig valójában ellenforradalom– hangsúlyozta.

A politikus kijelentette: ahogy ’56-ban, most is függetlenségünk a tét.  – Hiába fojtották vérbe, ’56 megteremtette annak feltételeit, hogy ma kimondhatjuk: Magyarország független, önálló és szabad ország. A tisztelettel és büszkeséggel telt emlékezés és ünneplés mellett egyetlen feladatunk, hogy ezt meg is őrizzük. A mi nemzetünk mindig a múltjából merített erőt újabb és újabb kihívásaihoz, ezért ne féljünk ’56 szelleméhez fordulni ma sem – mondta Józsefváros polgármestere.

– Most is idegen hatalmak akarják kijelölni, hogy ki és hogyan vezesse Magyarországot. Most is a felhatalmazás nélküli, hangos és erőszakos kisebbség végzi itthon a külföld parancsának végrehajtását. Most ismét a szabadságunk és a függetlenségünk a tét. 1956-ban hittünk az igazunkban, a hazánkban, és megküzdöttünk érte. Ma ugyanezt kell tennünk! ’56-os hőseink felé érzett tisztelet és gyermekeink iránti felelősség miatt is erkölcsi kötelességünk megvédeni Magyarországot, megőrizni a magyar nyelvet, nemzeti kultúránkat és keresztény államunk alapjait. Akár az árral szemben is. Épp ahogyan ’56-ban – zárta gondolatait Kocsis Máté.

A forradalmárok ma is köztünk élnek

– Megtisztelő számunkra, hogy itt lehetünk önökkel az 1956-os forradalom egyik ikonikus helyszínén, a Corvin közben, amely a két kerület határán fekszik ugyan, de egy határokat nem ismerő eszme: a szabadság kifejeződése – kezdte beszédét Bácskai János. Több mint hatvan év távlatából archív fénykép- és filmfelvételeken elevenednek meg Ferencváros és Józsefváros általunk is jól ismert helyszínei, ahol a Pesti Srácok által felgyújtott, kiégett harckocsik borítják a szétlőtt utcákat. A küzdelem perceiben az Üllői út két oldalán harcoló felkelők nem törődnek a kerülethatárokkal. Nem számít ki józsefvárosi, ki pedig ferencvárosi. Egyszerre dörögnek a fegyverek a Corvin közben, a Kilián laktanyánál, a Tűzoltó és Tompa utcában és a Bakáts téren. Egymásért, értünk harcoltak.
A Pesti Srácok jól tudták, hogy harckocsik ellen elegendő a Molotov-koktél, az elnyomás ellen azonban erős lélek és hit kell. Hősiességükkel felülemelkedtek az embertelen rezsimen, de a túlerő ellen kevés volt a rendíthetetlen akarat. 
A lánctalpak eltaposhatták ugyan a testet, a szabadság eszméjét azonban nem tiporhatták el. Az eszme tovább élt az emigrációban, a túlélő forradalmárok keserű mosolyában, a Kádár-rendszer fülsértő nyikorgásában, és minden meg nem ünnepelt október 23-ában.
A vérbe fojtott forradalom a megtiltott emlékezés terhét rótta a Kádár-rendszerre. Angyal István a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők parancsnoka előre látta a jövőt, amikor búcsúlevelében ezt írta:
"Az emlékezés köti a cselekvő kart, vagy ostoba szertelen tettekre sarkallja.”
A működőnek csúfolt szocializmus önmagát kergette zsákutcába, míg végül elérkezett az őszinteség ideje. Ferencvárosban ebben a szellemben élünk ma is. A még élő szemtanúknak lehetőséget adtunk az emlékezésre azzal, hogy „A teljesség felé” elnevezésű időskori programunkban elmesélhették személyes történetüket 1956-ról. Ezekből a történetekből szívszorító pillanatképek villannak fel. Egy szemtanúnk a következőket mondta 1956-ról: „Soha ilyen egyetértést, azonosulást ennyi embernél még nem éreztem; minden megnyilatkozásból valami felemelően biztató áradt, valami megfogalmazhatatlan ígéret, hogy most már vége a rossznak, és elindulunk a jó irányába.”
Így történhetett meg, hogy 1956. november 1-jén, több mint ötévnyi megaláztatás után szeretett csapatunk is visszakapta becsületét: zöld-fehér szívét, igazi címerét.
Bár vannak olyan hatalomra áhítozók, akik szerint, idézem: „az időjárás olyan külső körülmény”, ami elegendő ok, hogy ne kelljen emlékezni hőseinkre. Mi mégis itt vagyunk. Nem engedjük kitörölni az utódok emlékezetéből: ’56 forradalmárai közöttünk élnek, akik Angyal István utolsó szavaival üzennek gyermekeinek: „Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni.”

Koszorúzás a Corvin közben

A beszédek után ünnepi műsort adott elő a Kodály Zoltán Férfikar, majd a Corvin közben a két kerület polgármestere és alpolgármesterei, Vas Imre országgyűlési képviselő, valamint józsef- illetve ferencvárosi szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit az 1956-os emléktábla előtt.

(Forrás: Ferencváros újság)
























Impresszum  Adatvédelem