„Bizony mondom, hogy győz most a magyar…”

„Bizony mondom, hogy győz most a magyar…”
Ferencvárosi megemlékezés március 15. alkalmából

2017. március 14. | Március 15., 1848-as forradalom és szabadságharc, dr. Vas Imre, dr. Bácskai János, Kállay Gáborné, Zombory Miklós, Kossuth Lajos, koszorúzás, Ádám Jenő Zeneiskola, Győri Péter

„Meg kell, hogy érjem azt a szép napot,
Midőn áldásodat reánk adod,
S mi annyi átokteljes év után
Sirunk, mosolygunk az öröm mián,
Midőn, mit eltört láncunk ád, a nesz
Egy szabad nemzet imádsága lesz!”
(Petőfi Sándor)

Ferencváros Önkormányzata néhány esztendeje a kerületi iskolákkal közösen ünnepli nemzeti ünnepeinket. Az elmúlt években a városvezetés ellátogatott egy-egy oktatási intézménybe, ahol a diákokkal együtt tekintették meg az iskola megemlékező műsorát. Idén március 14-én azonban az önkormányzat invitálta meg a Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola 3–8. osztályos tanulóit a Ferencvárosi Művelődési Központba. A rendhagyó ünnepségen megzenésített költemények segítségével kívánták a tanulókhoz közel hozni a verseket, és átadni 1848 üzenetét.

A diákoknak szervezett ünnepségen megjelent Ferencváros polgármestere, alpolgármesterei és a képviselő-testület több tagja is, azonban az ünnepi beszéd megtartására a kerület tavaly ősszel megválasztott ifjúsági polgármesterét kérték fel. Koch Kata elmondta, az 1848–49-es hősök azért érdemelnek tiszteletet, mert sokan az életüket is odaadták a haza iránti szeretetből.  – Vajon, ha mi akkor éltünk volna, ugyanolyan bátrak lettünk volna és elmentünk volna a csatába a házáért? – tette fel a kérdést. – Úgy gondoljuk: igen, én mentem volna, a hazámért bármit megtettem volna – folytatta Kata, aki hozzátette: a ma fiataljainak szerencsére nem kell harcba menni, ők más, egész egyszerű, hétköznapi módokon tudják kifejezni hazaszeretetüket. – Akkor szeretjük hazánkat, ha szeretjük a várost, ahol élünk, és óvjuk a környezetünket. Aki szereti a hazáját, az nem rongálja meg a parkokban, játszótereken lévő közös dolgokat, hanem megőrzi, megvédi azokat. Az nem irtja ki a növényeket, nem szennyezi az utcákat, köztereket, hanem igyekszik építeni, fejleszteni, tisztán tartani környezetét. Aki szereti a hazáját, az nem veszekszik, csúfolkodik, ellenségeskedik, hanem igyekszik tisztelettudó, kedves és mosolygós lenni másokkal. A hazaszeretet nekünk ma azt kell jelentse, hogy törekszünk egy kicsit szebbé, jobbá tenni körülöttünk a világot. Kezdjük el már holnap, március 15-e ünnepén! – zárta gondolatait az ifjúsági polgármester.

Az ünnepi beszéd után a jelenlévőket Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák (korábban Rackajam) nevű formáció szórakoztatta. A világ egyik legjobb szájharmonikása és együttese Petőfi Sándor, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halott költője, Gérecz Attila megzenésített verseivel, illetve egy blues-rockosra hangszerelt népdalcsokorral varázsolta el az FMK ifjú közönségét.

Délután a Ráday utca – Köztelek utca sarkán található Kossuth domborműnél folytatódott a megemlékezés, mely a Himnusz eléneklésével kezdődött.

Dr. Bácskai János ünnepi beszédét így kezdte: „1848. március 15. az az ünnep, ami a leginkább a közgondolkodás részévé vált. Bár a forradalom és szabadságharc történetét épp a részletek érdekessége miatt érdemes újra és újra felidézni”.
Ferencváros polgármestere Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Czuczor Gergely, Arany János, Földi János, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, József Attila és Szabó Ervin gondolataiból idézett, melyek a dicsőséges időszakot írták le.

A Company Canaria Táncegyüttes néptánc előadása következett Ragoncza Nóra énekkíséretével, majd Győri Péter színművész elszavalta Petőfi Sándor: Bizony mondom, hogy győz most a magyar... című versét.

A Kossuth-domborműnél elhelyezte a megemlékezés koszorúit Dr. Vas Imre parlamenti képviselő, Ferencváros polgármestere és alpolgármesterei, a kerület politikai és civil szervezeteinek képviselői, valamint Hantos-Jarábik Klára, a Ferencvárosi Művelődési Központ vezetője.

Végül a Pinceszínházban Petőfi Sándor: Az apostol című művét láthatták az érdeklődők, Borbély Sándor és Blazsovszky Ákos színművészek előadásában.

Szöveg: Ferencváros újság, Teszár Hedvig
Fotó: Ferencváros újság
























Impresszum  Adatvédelem