Egy tudományos vita margójára

Egy tudományos vita margójára
Szoboravatás a Szentágothai János téren

2013. május 23. | Szentágothai János, Santiago Ramón y Cajal, Freund Éva, Országgyűlés Magyar-Spanyol Baráti Tagozata, Ferencváros Önkormányzata, MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete, Bartos Mónika, dr. Bácskai János, Halász János, Enrique Pastor de Gana, Prof. Dr. Szél Ágoston, Pavlovits Dávid

2013. május 23-án, csütörtökön, 11 órakor a Szentágothai János tér névadó ünnepsége alkalmából két mellszobrot avattak az idegtudomány nagyjai: Szentágothai János és Santiago Ramón y Cajal professzorok tiszteletére.

A rendezvényen részt vett és köszöntőt mondott: Halász János, kulturális államtitkár, Enrique Pastor de Gana, Spanyolország nagykövete, Prof. Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora, valamint dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere.

Az ünnepség Pavlovits Dávid gitárművész játékával kezdődött, majd dr. Bácskai János köszöntötte a megjelent vendégeket.

Ferencváros polgármestere felidézte a pillanatot, amikor szembesült a szobrok ötletgazdái - Bartos Mónika és Fehér Andor - felvetésével, s megosztotta ennek kapcsán felmerült első gondolatait: a spanyol és magyar kapcsolatok egyik legfontosabb eleme a foci, ezért is természetes, hogy Ferencváros adjon otthont a szoborpárosnak. Dr. Bácskai János elismerte, hogy természetesen számos más oka is van a szoboravatásnak, melyekről később szó lesz még.

A polgármester egy idézettel folytatta beszédét, amelyet Hámori József akadémikus, Szentágothai János tanítványa és tudóstársa írt egy visszaemlékezésében:

"Szentágothai nem tudományos eredményeire, akadémiai elnökségére és magas közéleti pozícióira, kitüntetéseire volt a legbüszkébb, hanem a tanítványaira, akikből tisztességes, művelt, keresztény embereket faragott. Éppen ezek a ma már világhírű tanítványok, a nemzetközi agykutatás csúcsára jutott kiváló magyar tudósok a tanúi, hogy művében, művének folytatóiban halála után is él az ember, ha olyan, mint Szentágothai János"

Dr. Bácskai János hangot adott személyes meggyőződésének, hogy Ferencváros ezen megújuló része méltó otthona lesz a szobroknak, hisz a hajdani Ranolder intézet épületeiben óvoda, általános iskola és gimnázium is működik, s a Ferencvárosban található 7 egyetem közül épp a SOTE Orvostudományi Központjának impozáns épülete található az új park mellett.

A polgármester végül köszönetet mondott az ötletgazdáknak, a szobrok megalkotójának, Freund Éva szobrászművésznek, valamint a Spanyol Nagykövetségnek és a Semmelweis Egyetemnek a támogatásért, s idézte az ausztrál származású Sir John Eccles neurobiológus megállapítását: "Ramon y Cajal nagy neuroanatómus volt. Öröksége Szentágothai János kezében méltó helyre került."

Halász János, kultúráért felelős államtitkár beszédében úgy fogalmazott: "Szobrot avatni mindig tisztesség, s egyúttal művészi és eszmei kihívás is, hisz a szoborállítással jelet is hagyunk magunk után, példát mutatva a ma emberének, követendő utat, melyet a tudósok munkássága, embersége alapoz meg, Cajal és Szentágothai esetében pedig erős ez az alap... Szentágothai János élete igazolta, vannak olyan életpályák, hivatások, melyek a lényegről beszélnek. Olyan életpályák, melyek derűje s ragyogó üzenete mindig velünk van."

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Szentágothai János élete során fontos kérdésekre kereste a választ, de kérdéseket is hagyott az utódokra, s maga is utód volt, hisz Cajal munkáját folytatta.

Idézte a spanyol tudós, Santiago Ramón y Cajalt, aki szerint a tudósnak is megvan a maga közönsége: a tehetség arisztokráciája ez, mely széles e világot lakja, minden nyelven beszél, és időtlen időkön átnyúlik. A tudós rajongói nem tapsolnak és nem szakadnak meg szenvedélyes tetszésnyilatkozatoktól, de szeretettel tanulmányoznak, mértékkel ítélnek, teljes és visszavonhatatlan igazságot szolgáltatnak.

"Kívánom, hogy legyünk minél többen a tudomány rajongói!" - zárta beszédét az államtitkár.

Enrique Pastor de Gana, Spanyolország budapesti nagykövete beszédében méltatta, hogy Magyarországon szobrot állítanak az idegtudomány két nagy személyiségének. A misszióvezető szerint ez a főhajtás időtlen időkre szól, és kiemelte, hogy a magyar tudós, bár nem egy generációhoz tartoztak, sokat tanult a spanyol professzortól.

A nagykövet kiemelte a szobrok művészi erejét, a bronz arcokról sugárzó értelem és emberség erőteljes megnyilvánulását.

A nagykövet köszönetet mondott Bartos Mónika képviselőnőnek fáradhatatlan lelkesedéséért, amivel ezt a kezdeményezést végigvitte; továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériumának a finanszírozásért, valamint dr. Bácskai Jánosnak, amiért Ferencváros otthont ad ezeknek az alkotásoknak, s Freund Tamásnak, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatójának, mely intézet szoros együttműködést ápol a madridi Santiago Ramón y Cajal Intézettel.

Enrique Pastor de Gana emlékeztetett, az 1906-ban orvosi Nobel-díjjal kitüntetett Cajal fontos célja volt, hogy nemzetközi tudományos kapcsolatokat építsen ki, ezért óriási megtiszteltetésnek tartotta, hogy 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé fogadta.

"Cajal, a modern idegtudományok atyja, szerény ember volt, szűkében a kutatáshoz szükséges eszközöknek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a tudományos világ élvonalába kerüljön a maga korában" - mondta a nagykövet.

"Cajal felfedezései nem választhatóak el tudományos felfogásától: úgy tekintett a tudományra, mint az ember méltóságának és a népek közti béke megteremtésének eszközére... Cajal hazafiként közben arra törekedett, hogy feloldja Spanyolország nemzetközi elszigeteltségét. A béke embere volt."

Enrique Pastor de Gana végül egy üzenettel zárta beszédét: "Annak a hatalmas és nagyratörő projektnek, amit Európai Uniónak nevezünk, s melynek Magyarország és Spanyolország is része, biztosítania kell a békét, a tudományos és kulturális fejlődést, hogy az európai népek kölcsönösen megismerhessék egymást anélkül, hogy közben elveszítenénk azokat a nemzeti és kulturális különbségeket, amelyek gazdagabbá tesznek bennünket. Ne engedjünk a csüggesztő híreknek, Spanyolország és Magyarország az Európai Unió tagjaiként nagyszerű eredményekre hivatott!"

Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora emlékeztetett, a közvetlen szomszédságban látható Elméleti Orvostudományi Központ mellett található az Anatómiai Intézet is, ahol Szentágothai János dolgozott. A medikusok ebben a két épületben hallanak először Szentágothai János és Santiago Ramón y Cajal nevéről. A SOTE rektoraként és anatómusként ezért külön köszönetet mondott dr. Bácskai Jánosnak és a Ferencvárosi Képviselőtestületnek, hogy pont ezen a helyen állhat ez a két szobor, és Szentágothai János nevét még egy tér is őrzi majd.

A rektor szerint manapság, amikor az orvostársadalomban válságjelek mutatkoznak, fontos, hogy az orvostanhallgatók rögtön tanulmányaik elején hallhatnak két ilyen példaképről.

Dr. Szél Ágoston felhívta a figyelmet arra, hogy a felületes szemlélő azt hihetné, hogy a két tudós együtt dolgozott élete során, valójában azonban 60 év választotta el őket, életük során nem találkoztak, nem is beszéltek egymással.

A szoboregyüttes egy nagyon érdekes tudománytörténeti momentumot idéz fel: a nagy érdeklődés által kísért XIX. századi tudományos diskurzust az idegrendszer működéséről.

Az idegsejtek működésével kapcsolatos vitában az egyik álláspontot Camillo Golgi olasz tudós és Apáthy István, az ellenvéleményt pedig Santiago Ramón y Cajal és Lenhossék Mihály képviselte. A kérdés annyira nehezen eldönthetőnek tűnt, hogy 1906-ban a két ellentétes álláspont képviselői közül Camillo Golgi és Santiago Ramón y Cajal egyszerre kaptak Nobel-díjat. Nagyon érdekes, hogy több évtized múltán, 1930-ban épp Szentágothai János volt az, aki munkásságával bebizonyította, hogy a Cajal-féle oldalnak volt igaza.

A SOTE rektora hangot adott azon magánvéleményének, hogy ezen vita eldöntéséért Szentágothai János is megérdemelte volna a rangos tudományos elismerést.

Ennek fényében különösen érdekes, hogy vajon miről beszélgetett volna a két tudós, Santiago Ramón y Cajal és Szentágothai János, ha lehetőségük nyílt volna erre. Most, ezen két szobor felállításával elindulhat egy csendes beszélgetés, melynek mindannyian a részesei lehetünk képzeletben.

Dr. Szél Ágoston végezetül emlékeztetett, hogy immár Szentágothai Jánosról elnevezett tér is található, nem messze a Lenhossék Mihályról elnevezett utcától, az Üllői út túloldalán pedig Apáthy Istvánról elnevezett utca található, ahol a SOTE legújabb nagy beruházása zajlik, a Korányi-projekt.

A SOTE rektora beszédét egy rövid Apáthy István idézettel zárta: "Kis nemzeteknek tudósai adnak hírnevet."

A köszöntőbeszédek után került sor a szobrok leleplezésére és megkoszorúzására. Szentágothai János szobrát Halász János és dr. Bácskai János; Santiago Ramón y Cajal szobrát pedig Enrique Pastor de Gana, Dr. Szél Ágoston és Bartos Mónika leplezte le.


A Fővárosi Közgyűlés határozata alapján tavaly novemberben kapta a ferencvárosi a 37408 helyrajzi számú, eddig névtelen közterület a Szentágothai János nevet.

A tér a Thaly Kálmán utca és a Vendel sétány közt, a SOTE új épületével szemben fekszik, ezért kapta nevét a száz éve született tudósról, aki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómia Tanszékének vezetőjeként 1963-1977-ig a Tűzoltó utcában dolgozott.

Ebből az időszakból jegyezték fel, hogy Szentágothai professzor előadásain nemcsak a padokban, de még a lépcsőkön sem akadt szabad hely a Tűzoltó utcai előadóteremben.

A szobrok a Magyar Országgyűlés Magyar-Spanyol Baráti Tagozata kezdeményezésére, Ferencváros Önkormányzata és az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete támogatásával, az Emberi Erőforrások Minisztériumának NKA pályázata útján jöttek létre, Freund Éva szobrászművész kivitelezésében.

Szentágothai János 1912. október 31-én született. Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1961-ben az ő tanszékén kezdték hazánkban az elektronmikroszkópos agykutatást.

1963-ban átvette a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott, emellett kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották.

Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített “Az ember anatómiájának atlasza” című, általa rajzolt tankönyv, amelyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg. Azt hirdette, hogy az ember beszédfejlődésének zöme féléves korától másfél éves koráig tart és benne a kommunikációigény a legfontosabb tényező. Budapesten halt meg 1994. szeptember 8-án.

Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-jén született. 1906-ban Camillo Golgival megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, mert igazolta, hogy az idegsejt az idegrendszer alapegysége. Eredménye kulcsfontosságú volt a neuronok alapvető szerepének tisztázásában és az ingerület modern értelmezésében. Cajalt 1925-ben a MTA tagjává választotta. 1934. októberében halt meg Madridban.






















Impresszum  Adatvédelem