"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért"

"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért"
Boldog Salkaházi Sára emlékezete

2012. december 27. | Boldog Salkaházi Sára, dr. Bácskai János, Ruppert József Sch. P., dr. Erdő Péter, Sztrilich Ágnes SZTT, Pataki Ágnes SZTT, Müller György

December 27-én, vértanúságának napján Boldog Salkaházi Sárára emlékeztek Ferencvárosban, a Bokréta utcában, ahonnan 68 éve hurcolták el őt, munkatársát, és az általa bújtatott menekülteket.

A hűvös decemberi estében sokan gyülekeztek a Bokréta utca 3. számú ház falánál, ahol Boldog Salkaházi Sára emléktáblája áll. A megemlékezésre eljöttek többek között a Szociális Testvérek Társaságának tagjai és vezetői, többek közt Sztrilich Ágnes és Pataki Ágnes. Ott volt Ruppert József piarista tanár, dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere és Müller György plébános is.

Az emléktábla előtt Ruppert József piarista tanár mondott beszédet. Ruppert József Rómában szolgált 21 évig, és többek között Salkaházi Sára boldoggá és szentté avatásának is a posztulátora volt.
Beszédét II. János Pál pápa Salkaházi Sára boldoggá avatására írt apostoli brevéjével kezdte: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Sára testvér megszívlelte Jézusnak ezt az üzenetét és egész életét a szegények, a szenvedők, a kirekesztettek és az üldözöttek megsegítésére áldozta, és megkoronázta azt a vértanúság áldozatával. Modern és lelkes ember volt, aki hosszú belső küzdelem után jutott el addig a pontig, hogy egész életét Krisztusnak áldozza.". Mint elmondta, a vértanú nem egyik pillanatról a másikra születik, arra fel kell készülni, és Sára testvér egész életében erre a pillanatra készült. Gondolatait azzal fejezte be, hogy Sára testvér élete és halála a mai világnak is üzen: „Isten nem azt várja el, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy hűségesen együttműködjünk kegyelmével, hogy nem a saját magunk tökéletessé tétele életünk célja, hanem hogy egészen odaadjuk életünket Istennek és embertársainknak, és hogy merjünk közeledni a szegényekhez, megismerni a sorsuka  és tenni életkörülményeik javításáért, tevékenyen szeretni a rászorulókat."
Ruppert József beszéde után a résztvevők elénekelték Salkaházi Sára himnuszát.
Utána Sztrilich Ágnes, a Szociális Testvérek Társaságának elöljárója emlékezett. Elmondta, hogy Sára testvér élete és halála azt üzeni számára, a társaság mai tagjai számára, hogy egyedül nem lehet teljes életet élni, egyedül nem lehet szentté lenni.
A beszédek után a résztvevők elhelyezték koszorúikat: Pataki Ágnes a Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója, utána dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere. Végül az emlékezők elhelyezték mécseseiket.

Az ünnepség után a megemlékezők az Örökimádás templomba mentek, ahol Boldog Salkaházi Sárára emlékezve dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.

Boldog Salkaházi Sára
(1899, Kassa - 1944 dec. 27. Budapest)

Schalkház néven született, szülei a kassai Schalkház Szállót vezették, ami az ottani magyar művelődés fellegvára volt. Salkaházi Sára egy éves volt, mikor meghalt édesapja, édesanyja a részvénytársasággá alakított szállóban igazgatósági tagként dolgozott tovább. Az Orsolya-nővérek polgári iskolájába jár, majd tanító lesz. Egy évig tanít, ám 1919-ben Kassa Csehszlovákiához kerül. A csehek a tanítóktól hűségesküt követelnek meg, amit nem hajlandó letenni, ezért ott kell hagynia a tanítást. Könyvkötészetet tanul, és húga kalapüzletében dolgozik. 1919 elején jelenik meg első írása - Syphax aláírással. A felvidéki magyar lapokba ír, újságírói igazolványa van, reagál a közélet eseményeire.
Egy évig eljegyzett menyasszony, vőlegénye édesanyjának egy ingyenkosztos diákja volt. Életének ez a korszaka saját szavai szerint „önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene..." volt.
1927-ben megismerkedett a Kassán letelepedett Szociális Testvérek Társaságával. Elvégezte a tanfolyamukat, a budapesti anyaházba is elkerült, ahol a laza, szabad életével furcsán hatott, de nem vágták el az útját. Ő maga változott meg, lemondott a külső szabadságról. 1929-ben elfogadták a jelentkezését, és a szegvári házban kezdte meg a noviciátust. Később áthelyezik Komáromba, itt már nagyon sokat dolgozik: a Karitász szolgálatában hitoktató, gyermekkonyhára felügyel, folyóiratot szerkeszt. Létrehozza a Katholikus Nőszövetséget, előadásokat tart, sokat utazik. 1934-ben visszakerül Kassára, de fáradtságát félreértik és nem tehet fogadalmat.
Missziós tevékenységre vágyik, Brazíliába is mehetne, de ehhez magyar állampolgárrá kell válnia. Ezért 1937-ben Budapestre került. Itt mindig olyan beosztást kap, amire éppen nincs ember, egy év alatt 18 munkaterülete van. A missziós tervét a II. világháború kitörése keresztülhúzza.
Szepes, Kassa, Técső és Rahó járások szociális előadója lesz, majd 1940-ben leteheti örökfogadalmát. 1942-ben, mikor divat lesz visszavenni-felvenni a német neveket, ő Salkaházi-ra magyarosítja nevét. Megkezdi az első magyar Munkásnő Főiskola építését. A német megszállás után az üldözöttek mentésében is dolgoznak: körülbelül ezer embert bújtatnak, látnak el hamis papírokkal.
1944. december közepén egy nő irigységből kifecsegte, hogy a Bokréta utcai munkásnőotthonban (Katolikus Nővédő otthon) hamis papírokkal embereket bújtatnak. December 27-én a nyilasok a házat körülzárták, zsidók után kutattak. Négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt (Salkaházi Sára régi barátját) őrizetbe vették. Salkaházi Sára az intézkedés végére ért haza, nem menekült el, és mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták.
Mind a hatukat a közeli Duna-partra vitték, levetkőztették, majd a Dunába lőtték. Kivégzése előtt a  gyilkosai felé fordulva letérdelt, és égre emelt tekintettel keresztet vetett.
Az üldözöttek mentésén dolgozó Szociális Testvérek Társaságából senki másnak nem esett bántódása.
Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig ismeretlenek voltak, ezek 1967-ben a zuglói nyilasperben kerültek nyilvánosságra, az egyik vádlott elmondása alapján.
Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én, Budapesten avatták boldoggá.
Emellett a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé.
1996-ban, bátor magatartása és helytállása elismeréséül a belügyminiszter posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott neki. (A boldoggá avatási eljárás ezután, 1997-ben kezdődött.)

Szöveg és fotó: Makk Attila























Impresszum  Adatvédelem