100 éves a Piros Ház

100 éves a Piros Ház
1912-ben adták át az Üllői út 121. szám alatti bérházat

2012. november 26. | Piros Ház, Üllői út 121., 100 éves, Pecz Samu

Száz éve, 1912 novemberében adták át az Üllői út 121. szám alatt épült bérházat, melyet Pecz Samu tervezett.

A kiegyezéstől számított korszak Budapest történetében egyes periódusokban kirobbanó fejlődést eredményezett, a lakásépítés pedig nem tudott lépést tartani a népességszám növekedésével.

Ebben az időszakban a lakáskérdés, annak erős szociális vonzata miatt jelentős politikai kérdésnek számított fővárosi, sőt állami szinten is. Az első világháború előtti liberális politika a drámai lakáshiány ellenére sokáig nem avatkozott bele a piaci viszonyokba. Amikor a gazdaságban hitelbőség volt, a vállalkozók nagy kedvvel vágtak bele az építkezésekbe. Természetesen a szociális szempontokat figyelmen kívül hagyva, inkább nagyobb megtérülést biztosító bérházakat építettek, mint kislakásokat; a hitelszűkét hozó időszakok pedig kikényszerítették az állam beavatkozását. Így általában a szociális jellegű lakásépítés szükségességére mindig csak a robbanásszerű városfejlődés árnyoldalainak előtérbe kerülésével irányult figyelem, ezért ezen időszak során a munkalehetőségek reményében a fővárosba özönlő embertömegek drámai lakáshelyzete nem igazán javult.

Egyre több volt a túlzsúfolt lakás, ahol rendszeresen megjelent a kolera. Eredetileg a fertőzött lakások lakóinak elhelyezésére épültek az úgynevezett kolera barakkok, a járvány elmúltával azonban ezeket a lakbérüket fizetni nem tudók foglalták el.

Az emberek jelentős része kiszorult a nagyvárosból és a peremkerületekben, peremvárosokban, az agglomerációs gyűrűben talált magának lakhatást. Így alakultak ki Budapest körül az egymásra rétegződő kertvárosias településgyűrűk. Ebben a spontán burjánzásban üdítő kivételt képeztek a szervezett lakásépítések.

A főváros az első kislakás-építési akcióját Bárczy István főpolgármester kezdeményezésére indította meg 1909-ben. 2152 bérházi és 2937 telepi lakás létesült ekkor, többek közt a Jászberényi úton, Kispesten, vagy a Kőbányai úton. Ennek ellenére az 1914 előtti időben a fővárosban évenként átlagosan csupán 500 lakás épült.

Az egyik ilyen akció volt a szinte kísérleti jelleggel elinduló Gyáli úti építkezés, közel 1 millió Korona értékben. Az építkezést egy 50 éves lejáratú, 5,5%-os kamatú hitelből kívánták finanszírozni, melyből 5%-ot a lakbérekből, 0,5%-ot pedig a fővárosi költségvetésből fizettek. 8 háromemeletes házból álló telep jött ekkor létre, 36 és 51 nm-es lakásokkal, melyek évi bérleti díja 300 és 400 Korona volt.

Még javában tartott az építkezés, mikor 1909 február 25-én határozat született egy többéves építési akciót előkészítő és koordináló bizottság felállításáról, melynek vezetője a Ferencvárosban élő Kabdebó Gyula építészmérnök lett.

1909 során a Fővárosi Közgyűlés elé került egy ötéves, eredetileg iskolaépítésekkel együtt 95 millió Koronásra tervezett program, mely összeg kétharmada lakásépítést finanszírozott volna. Végül az elfogadott határozat 32,2 millió Koronás program lett, amiből 2,3 millió K szükséglakás, 10 millió K kislakás, 10 millió K bérlakás és 10 millió K iskola és óvoda építését irányozta elő.

Az első ciklusban 10 bérház (839 lakás) és 5 telep (392 lakás), illetve a népszálló és népház megépítését határozták el, melyek 1911-12 közt épültek meg.

A második ciklusban 1910 április 27-én további 5 telep (több, mint 1000 lakás) megépítéséről, és egy 32 műteremlakásos telepről döntöttek, majd június 8-án újabb hat, összesen 440 lakásos, többemeletes bérház megépítését határozták el.

A harmadik ciklus terve 1911 májusában került a közgyűlés elé. Ekkor 5 helyszínt jelöltek ki többemeletes házak építésére, 591 lakással, továbbá egy kislakásos telepet 3 telken, 871 lakással.

Ekkor kapott megbízást Petz Samu is egy ötemeletes lakóház tervezésére és építésére az Üllői út 121. alatt, fővárosi tisztviselők részére, 1 éves határidővel, 2,3 millió Korona értékben, amely 1912. novemberére el is készült a Haller utca és az Üllői út sarkán, az akkor Mihálkovics-térnek nevezett közterület jelentős részét elfoglalva.

Ezzel Budapest egyik legszebb bérházát adták át, amelyet Fővárosi kislakások néven ábrázoltak a korabeli térképek. Az épület befejezését - melyben összesen 132 lakás és 16 üzlet kapott helyet - több ezer család várta, hiszen már generációk nőttek föl Budapesten ideiglenes családi hajlékban, szükséglakásokban, barakkbódékban, nyomortanyákon. Ráadásul a fővárosban ez a bérház épült fel elsőként fürdőszobás lakásokkal.

Mivel a ház a program utolsó évében, a tisztviselők számára, magasabb kivitelben készült, amikor az építési költségek már magasabbak voltak, a hitelkeret pedig vészesen fogyott, így itt a bérleti díjak is magasabbak voltak, a kétszobás lakások bérleti díja évi 900 K, a háromszobásoké 1300 K, a négyszobásoké pedig 1500 K volt. Jellemző, hogy a házban többek közt 7 fogalmazó lakott, 4 hivatalnok, 3 főmérnök, 1 főjegyző és 1 levéltáros, hogy csak a fővárosi alkalmazottakat említsük. Ráadásul a szomszéd házban lakott a már említett Kabdebó Gyula is.


Pecz Samu önéletrajzi írásában így emlékezik az építkezésre:

"Az 1911. évben a székes főváros részéről megbízást kaptam a IX. kerület Űllői út és gróf Haller utca sarkán levő szabadon álló telekre fővárosi tisztviselők részére egy ötemeletes lakóházat tervezni és a felépítést úgy vezetni, hogy tekintettel a tisztviselő lakáshiányra ezen épület - bár Budapest legnagyobb bérházainak egyike - körülbelül egy év alatt teljesen elkészüljön. A feladat az volt, hogy egy háztömbben körülbelül 120 két-négyszobás lakást elhelyezni, melyek mindegyike a szükséges mellékhelyiségekkel legyen ellátva. Miután az épülettömb minden oldalról szabadon álló, a helyzet oly kedvező volt, hogy az összes lakások lakószobái kizárólag az utca felé voltak helyezhetők, míg az udvar felől csak mellékhelyiségek vannak melyek a nagy udvarok, valamint az itt is alkalmazott nálunk divó függő nyilt folyosók folytán világosak és szellősek. A földszinten az Üllői úti oldalon üzlethelyiségek, a többi utcákban lakások vannak. Az alagsorban az üzletek alatt, illetve az udvari mellékhelyiségek alatt is a lakásokhoz tartozó pincerekeszek, a lakások utcai szobái alatt pedig kisebb-nagyobb műhelyek, illetve világos raktárak helyeztettek el. A két udvaros óriás épülettömbben van 3 kapu, 3 főlépcső, 2 melléklépcső, 2 személyszállitó felvonó, 1 teherfelvonó. A mosókonyhák, mángorlók, ruhaszáritók, vasalókonyhák, és cselédfürdők egy külön udvari traktusba helyeztettek el olyanképpen, hogy minden emeleten lévő lakásokhoz tartozók ugyanazon az emeleten vannak, amely elrendezés úgy a lakókra, mint az alkalmazott személyzetre nézve nagyon kényelmes és időt megtakaritó. Felemlitendőnek vélem még, hogy az épületben egy önműködő, villamoshajtásu szivattyú berendezés helyeztett el az alagsorban. Ennek az önmüködő szivónyomó szivattyuberendezésnek feladata a 4. és 5. emelet lakásait vízzel ellátni akkor, amikor a városi vizvezetéknek nincs elegendő nyomása. Előfordult nyáron már többszőr, hogy a 4. és 5. emeleti lakóknak volt vizük, míg a 2. és 3.emeletieknek nem. A épület külsején a tagozások és a szerkezetileg fontos részek szárazon sajtolt téglából és kemény faragott kőből állanak, mint a műegyetemi épületeknél, ornamentalis díszitések gyanánt pedig majolikát alkalmaztam. A közel két millió koronára előirányzott építési költségből több mint százezer koronát sikerült megtakaritani.”

Szöveg és fotó: Boldizsár László

forrás:
Umbrai Laura: A hatósági kislakás-építés története Budapesten
(1870-1948), Ferencvárosi Kalendárium 2012























Impresszum  Adatvédelem