75 éves a Páli Szt. Vince templom

75 éves a Páli Szt. Vince templom
Templombúcsú, hangverseny

2011. szeptember 14. | templom, hangverseny, búcsú, Páli Szt. Vince, Dr. Spányi Antal, Koronázási Mise, dr. Bácskai János

A felszentelésének 75. évfordulóját ünneplő Páli Szent Vince templom (Haller tér) búcsúnapján, szeptember 27-én kedden, este 6 órakor ünnepi szentmise lesz. Utána hangverseny, Liszt Ferenc születésének 200 évfordulója alkalmából.

A Páli Szent Vince templom (Haller tér) búcsúnapján, szeptember 27-én kedden, este 6 órakor az ünnepi szentmisét a templom volt plébánosa, Dr. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök végzi,

A szentmise után, este 7 órától Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyre kerül sor a templomban.

Köszöntőt mond dr. Bácskai János, Ferencváros polgármester.

Program
Liszt Ferenc: Introitus
  előadja: Csörgei Miklós
Liszt Ferenc: Koronázási mise
  előadja: A MÁV Szimfonikusok zenekar, Szennai Kálmán vezényletével.
  Bátori Éva szoprán
  Wiedemann Bernadett alt
  Mukk József tenor
  Jekl László basszus
  és a Budapesti Stúdió Kórus

A belépés díjtalan.
A hangversenyt a Ferencvárosi Önkormányzat támogatja.

Koronázási mise
Liszt Ferenc (1811-1886)
A Ferenc József és Erzsébet koronázására 1866-67-ben kerület sor.

A gyors ütemben megkomponált mise ősbemutatójáról maga Liszt így számolt be annak idején: „Misém zenei sikere teljes. Mindenkit meglepett rövidségével és egyszerűségével – és, ha szabad így mondanom, karakterével.”
Liszt az 1850-es évek második felétől már egyértelműen az egyházi zene egyik legelismertebb zeneszerzőjének számított. Ennek ellenére mégsem őt akarták megbízni a koronázási mise megírásával, mivel az udvari szabályzat szerint ez alkalomból csak a bécsi udvari zenekar karnagyának a műve hangozhatott volna el, mégpedig az udvari zenekar és énekkar, valamint bécsi szólisták közreműködésével. A politikailag tájékozott Lisztnek tudomása volt a kiegyezés előkészületeiről, és már 1865. február 20-án, Rómából írt levelében megkérte barátját, Augusz Antal bárót, hogy járjon közbe a megbízatás elnyerése érdekében:„hogy erre, mint katolikus, mint magyar és mint zeneszerző, méltónak bizonyuljak”. Augusz sikerrel járt, és Scitovszky János bíboros megbízta Lisztet a koronázási mise megírásával, s ezt 1867 elején Simor János, a bíboros utódja is megerősítette. Bécs ellenkezésének letörésében szerepe volt az egész magyar közvéleménynek is, a Budai Zeneegylet Eötvös József kultuszminiszternél keresett segítséget, egy tekintélyes bizottság (Augusz Antal, Engeszer Mátyás, Mosonyi Mihály, Rosti Pál, Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél, Reményi Ede) pedig Erzsébet császárné közbenjárását kérte. Frankenburg Adolf, Liszt gyermekkori barátja keserűen emlékezett vissza a történtekre: „A mester kívánságát minden valamirevaló kultúrállamban nemcsak örömmel fogadták, hanem teljesítésére a szükséges lépéseket azonnal meg is tették volna. Nálunk azonban ezt ama bizonyos körök, melyek a közóhajtást és nemzeti közérzületet soha nem szokták kellőleg tekintetbe venni, mindenféle úton és módon akadályozni törekedtek.”
Az 1867. június 8-án, a budai Mátyás-templomban tartott koronázási ünnepségen az előadók mind bécsiek voltak (a bécsi Udvari Ének- és Zenekart a megbetegedett Johann Herbeck helyett Gottfried Preyer másodkarmester vezényelte, a hegedűszólót Georg Hellmesberger játszotta), Liszt Ferenc pedig még meghívót sem kapott a ceremóniára, csak a Nemzeti Zenede szerzett neki helyet az orgonakarzaton. Liszt – nem várva meg a szertartás végét – gyalog indult el szállására. Ami ezután történt, arról Ábrányi Kornél a következőket írja: „A budavári Mátyás-templomtól kezdve az Albrecht-úton, a Lánchídon, a Ferenc József-téren, a Dunaparton keresztül az Eskü-térig a nép százezrei képeztek sorfalat […]. Mindenki várta […] a királyi menet megindulását. De ezt egy elementáris erővel kitört éljendörgés előzte meg az egész hosszú vonalon. […] Mindenki azt hitte, hogy a dörgő éljenek a közelgő díszmenetet illetik, pedig csak a nagy művész ünnepélyes alakja volt látható, amint a kétfelé osztott nép sorfalai közt haladt, […] folyton hajlongva a tömegeknek e nem várt spontán megnyilatkozó ovációjára, mely láthatólag ép úgy meglepte, megindította, mint egyszersmind feszélyezte is. De hát nem szabadulhatott s egész hazáig ki nem térhetett előle.”
A Koronázási misét Liszt alkalmi kompozíciónak tekintette, funkcióját a koronázás megtörténtével betöltöttnek tartotta. 1868. április 18-án egyenesen arról írt Augusz Antalnak, hogy egy hangversenyszerű előadás nem is válna hasznára. Alkalmi mű lévén a darabot a koronázási ceremónia miatt rövidre fogta (a mise 30 percnél is rövidebb), s a könnyű megszólaltatás érdekében az énekkarnak, a zenekarnak a lehető legkényelmesebben előadható, legegyszerűbb szólamokat komponálta. Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnőnek szóló levelében így írt erről 1868. augusztus 9-én: „A kényszerűség, hogy a lehető legkevesebb zenét írjak, nehogy feleslegesen elnyújtsam a királyi koronázás amúgy is igen hosszú szertartását, arra szorított, hogy teljességgel lemondjak a nagy műveket, a nagy mestereket jellemző kidolgozásról, epizódokról, művészi megoldásokról. Mégis, úgy tetszik, hogy a Koronázási mise e szűk keretek között is inkább koncentrált, mintsem megkurtított, és hogy elejétől végig áthatja, mégpedig egymással összhangban, kétféle alaptónusa: a magyar nemzeti érzésé és a katolikus hité.”

Kállay Katalin

 























Impresszum  Adatvédelem