A bemutatott munkákat képzômûvészek készítették, de nem valóságos térbeli vagy sík munkák, csak mozgó képsorok ezek. Talán filmeknek nevezhetnénk ôket, de nem a hagyományos értelemben, vagyis itt nem a megszokott, elmesélt történeteket kell keresnünk, a dolgoknak másképpen van eleje, közepe és vége, mint a moziban szokás.
Egész Közép-Európából válogatott a kiállítás rendezôje, cseh, lengyel, német, szlovák és magyar alkotók egy-egy animációs filmje és/vagy installációja került bemutatásra. Úgy is csoportosíthatnánk az alkotásokat, hogy rendszerváltás elôttiek és utániak. De a bemutatott technikák szerint is válogathatnánk, külön analóg és digitális alkotásokra. A cél annak a médiumnak a bemutatása, amely ugyan nem vált önálló képzômûvészeti mûfajjá, de a film születése óta foglalkoztatja az alkotó embert. A kiállítás látványa ezért is eléggé különös.
A falak mellett – körülbelül mellmagasságban – nagyméretû, lapos tévémonitorok villódznak, belôlük mindenféle kilógó zsinórok vezetnek a földön fekvô kis dobozokba. (Én tudom, hogy ezek DVD-lejátszók, de a szituáció eléggé szokatlan.) A monitorok körül a falakon a további részleteket bemutató képek, képsorok. (Sehol egy szék vagy valami ülôalkalmatosság, chips és pop-corn sincs – persze ez nem multiplex –, hiába, a mûvészetért szenvedni kell itt is.)
Háy Ágnes analóg munkája – a Gyurma-Színház-Hamburg filmekbôl készített, rövidített mû – egyszerre mutatja be a szerzô analóg animációban való jártasságát és a téma megközelítéseinek különbözô lehetôségeit. A számomra legismertebb alkotó, Waliczky Tamás marionettje egy összeomlás-sorozattal jelentkezett. David Moný bukaresti fotósorozatának alapján készítette, és a szürke panel és a belôle konstruált high-tech képsorok ellentétére építi munkáját. František Skála analóg filmje múltról, utazásról elmélkedik olajfestmény-animációjában. Vladimír Havrilla, bár digitális munkákat készít, most mégis egy korábbi analóg filmet hozott, figurái tüneményekként lebegnek és tûnnek el a külvárosi teniszpálya csíkjai fölött. Daniela Krajčová külhoni menekültek történeteibôl készített lírai dokumentarista képsorokat. Robert Seidel organikus formái folyamatosan változnak. Lutz Dammbeck kietlen, sivár világából nincs kitörési lehetôség. Piotr Bosacki minimalista labirintusában sokáig bolyonghatunk. Franciszka és Stefan Themerson filmjének a zene mozgóképpé váltása a célja, igen tudományos megközelítésmóddal.
Hát ennyi, de nézve sokkal élvezetesebb, a nyár hátralévô részében akár több részletben is megtekinthetô a kiállítás, amely július 28-ig várja a látogatókat. Knox
Waliczky Tamás marionettje egy összeomlás-sorozat része