Pénzügyminisztérium
Illetékek és önkormányzati adók fõosztálya

Ikt.sz.: 1934/2004.

TÁJÉKOZTATÓ
A 2004. január 1-jétõl alkalmazandó gépjármûadóztatás egyes kérdéseirõl

A 2004. január 1-jétõl hatályos jogszabályokon alapuló gépjármûadóztatás napi adóigazgatási gyakorlatához kíván - több témakört érintõen - támpontot nyújtani a következõ szakmai anyag.

1. Hatósági adatszolgáltatás és adókivetés kapcsolata:

2004. évtõl az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) és a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) rendelkezései alapján az adókivetés alapját az adóalanyiság, az adóalap, valamint az illetékesség kérdésének tekintetében - általános szabályként - a hatósági adatszolgáltatás tartalma képezi. Az adóhatóságnak össze kell vetnie - az ÖNKADÓ program segítségével - az adatszolgáltatás gyakorisága szerint alkalmanként a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalától (BM KH-tól) kapott adatbázist saját adónyilvántartásával. [Ezen összevetés több összehasonlítható tényezõ alapján - rendszám, név, lakcím, telephely, cégjegyzék stb. - történhet.] Ha az adótárgyra és adókötelezettségre kiható tényezõ (pl. az adóalany személyére, a környezetvédelmi osztályjelzésre vonatkozó adat vonatkozásában) mindkét "adatbázisban" szerepel, akkor az adóhatóság a hatósági nyilvántartás tartalmára tekintettel, valamint az Art. és a Gjt. irányadó jogszabályhelyeire történõ hivatkozással hozhatja meg (egyszerû formában) rövid úton az adóhatározatot.

Az összevetés eredményeként az adóhatóságnál jelentkezik egy ún. "különbözet-adatállomány", ezen tartományban lévõ adatokat azonban csak az "átvett", vagy csak a saját adatbázis tartalmazza. Csak az egyik adatbázisban szereplõ - jellemzõen az adó tárgyára, alanyára, az illetékes adóhatóságra vonatkozó - adatok esetén az egyes adótényállásokat - akár egyszerûsített ellenõrzés keretében - önállóan szükséges tisztázni. Ennek következményeként az adóhatóság egyrészt hozhat a hatósági nyilvántartás tartalmától eltérõ - a tényállás alapos tisztázását követõen, a valós tényállásnak megfelelõ - adóhatározatot, másrészt a korábbi adóévben (ha saját adónyilvántartása ezt támasztja alá) jogszerûen megszüntetett adóalanyiság, adókötelezettség tekintetében megteheti, hogy az újabb határozathozatalt mellõzi. Lehetnek tehát olyan esetek, amikor a hatósági nyilvántartás tartalma csupán kiindulópontként szolgál, az adóztatás jogalapját tulajdonképpen a megállapított (valós) adótényállás képezi. Egy konkrét esetben a saját nyilvántartás "felülírja" tehát a 2004. évre kapott (átvett) hatósági adatszolgáltatás tartalmát, a BM KH-tól kapott adattartam, mint tény önmagában nem élesztheti fel automatikusan a korábban - a mindenkor hatályos jogszabályok alapján - megszüntetett adóalanyiságot, -kötelezettséget. Hangsúlyos szerepe van tehát a tényállás tisztázásának (adott esetben az adózó nyilatkozattételre való felszólításának) ilyen esetekben.

A hatósági adatszolgáltatás tartalma nem minden adótényálláshoz (jogesethez) nyújt elégséges adatot. Így az Art. 176. §-a (1) bekezdésének b) pontjában nevesített, speciális esetekben az adótényállás teljes körû tisztázása, majd annak alapján jogszerû adóhatározat meghozatala megköveteli, hogy a BM KH által közölt adatok mellett az adózó (külön az önkormányzati adóhatósághoz is) bejelentést tegyen. Ennek elmaradása vagy késedelmes teljesítése az Art-ban meghatározott szankció adóhatóság általi alkalmazását eredményezheti.

A 2004. év elõtti adóalanyiság, -kötelezettség de facto keletkezéséhez (amikor az adóhatóság a kapott jármûnyilvántartási adatok alapján arra a következtetésre jut, hogy az adózót már 2004. évet megelõzõen is terhelte adókötelezettség) kapcsolódóan az adóhatóságnak (egyszerûsített) ellenõrzést kell lefolytatnia, ha a korábbi idõszakra adókötelezettséget kíván határozattal megállapítani. A hatósági adatszolgáltatás tartalma kizárólag 2004. évtõl fennálló adóalanyiság, -kötelezettség vonatkozásában nyújthat törvényi jogalapot az adó kivetéséhez. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a 2004. évtõl, illetve az azt megelõzõ idõszakra (egy adott gépjármûhöz és személyhez kapcsolódóan) fennálló adóalanyiság, - kötelezettség tekintetében egyetlen határozat kerüljön kiadásra. Azonban annak rendelkezõ és indokolási részébõl egyértelmûen ki kell tûnnie, hogy "két idõszakra" más-más szabályozási háttér, adóigazgatási eljárási gyakorlat vonatkozik.

A hatósági adatszolgáltatás nem tartalmazza - figyelemmel a 2003. évi CXVI. törvény 107. §-ának (7) bekezdésére - az adóalany azonosításához Art. által megkövetelt adóazonosító számot. Az olyan esetekben, amikor az adóhatóság saját adónyilvántartása alapján nem ismerheti - jellemzõen a jármûnyilvántartásban is átvezetett lakcím-, telephelyváltozás, vagy új gépjármû vásárlása miatt - az önkormányzat illetékességi területére került (új) adóalanyok adóazonosító számát, akkor ezeket - lehetõleg csoportosan megkérve - az Art. 24. §-ának (2) bekezdése alapján az állami adóhatóságtól kell beszereznie.

Határozathozatalt az "éves" adatszolgáltatás és adóalanyiság esetén az adókötelezettség-változás - mint ahogyan korábban is - az év forduló napjához kapcsolódik, megszüntetõ határozat az adóévet megelõzõ év utolsó napjával, míg keletkeztetõ határozat az adóév elsõ napjával szüntet meg, illetõleg konstatál jogot. A "havi" adatszolgáltatás és adókötelezettség-változás esetén - a tárgyhónapban BM KH-tól érkezett adatszolgáltatás alapján az elõzõ hónapban bekövetkezett változást ellenkezõ bizonyításig vélelmezni kell - az adatszolgáltatás hónapjának 1. napjától realizálódik az adókötelezettség-változás, így a határozatot is ennek megfelelõen kell meghoznia. Nem kell az adóhatóságnak 0 Ft fizetési kötelezettséget megállapító határozatot 2004. évtõl ismételten kiadni az olyan esetekben, amelyekben az adómentesség törvényi feltételei változatlanok. Az adóhatározatban az adófizetési kötelezettség esedékességi idõpontját - fõleg a hosszabb idõt igénylõ tényállástisztázások esetén - úgy kell meghatározni, az adat határozat mindenben (pl. jogerõ, kézbesítés) megfeleljen az Áe. Követelményeinek.

2. Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrõl szóló 2003. évi XCI. törvény 139. §-ával (2004. évtõl) módosította a Gjt. 4. §-ának (3) bekezdését, amelybõl implicite az is következik, hogy az adófizetési kötelezettség szünetelésének jogintézménye megszûnt a gépjármûforgalmazó által bizományosi vagy adásvételi szerzõdéssel - továbbértékesítési céllal - átvett és a gépjármûforgalmazó telephelyén tárolt gépjármûvek vonatkozásában. A 2004. év elõtti idõszakban a gépjármûforgalmazó által átvett, illetve megvásárolt és telephelyén tárolt gépjármûvek után 2004. január 1-jével - a törvény erejénél fogva - feléled az adófizetési kötelezettség, az adóhatóságnak erre tekintettel kell adófizetési kötelezettséget megállapító határozatot hoznia a saját nyilvántartásában korábban rögzített ilyen jogesetek kapcsán.

3. 2004. január 1-jétõl hatályon kívül helyezésre került a Gjt-t korábban módosító 1995. évi V. törvény 8. §-ának (3) bekezdése, illetve az ennek továbbélését hivatott 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (4) bekezdése. Ennek következtében 2004. évtõl csak a súlyos mozgáskorlátozott személy esetében lehet szó a fizetési kötelezettség alóli mentességrõl. A korábban hatályos "átmeneti rendelkezés" alapján (2004. év elõtt) "mentes" személynek a fizetési kötelezettség alóli mentesülés 2004. évtõl történõ továbbéléséhez a súlyos mozgáskorlátozott állapot fennállásáról bejelentést kell tennie az adóhatósághoz, sõt a korábbi évben bekövetkezett állapotváltozást az adóhatóság felhívására okirattal hiteltérdemlõen is bizonyítania kel. Ha az adóhatósági nyilvántartás tartalma alapján nem egyértelmû, hogy egy adott személy egészségügyi állapota szerint 2004. január 1-jén súlyos mozgáskorlátozottnak, vagy "csak" mozgáskorlátozottnak minõsül-e, továbbá, ha a súlyos mozgáskorlátozott állapot nem végleges, akkor indokoltnak tûnik ezen személyek részére a bejelentési formanyomtatványt minél elõbb megküldeni annak érdekében, hogy az adóhatóság a komplex tényállásnak megfelelõ adóhatározatot hozhasson. Ha a tényállás tisztázása során bizonyítást nyert, hogy egy adott személy nem súlyos mozgáskorlátozott állapotú, akkor az ilyen adóalany vonatkozásában - ellenkezõ bizonyításig - 2004. január 1-jétõl (a törvény erejénél fogva) feléledt az adófizetési kötelezettség, az adóhatóságnak tehát ilyen tartalommal, kellõen kimunkált adóhatározatot kell hoznia.

4. A Gjt. adókedvezményre vonatkozó normaszövegének [8. § (1)-(3) bek.; értelmezõ rendelkezés] nyelvtani és logikai értelmezése alapján az adókedvezmény igénybe vételéhez elsõdleges jogalapul továbbra is a mûbizonylat szolgál. Egy gépjármû vonatkozásban a környezetvédelmi osztályjelzést elsõdlegesen az adóhatóság saját nyilvántartásának, míg másodlagosan 2004. évtõl a hatósági adatszolgáltatásnak a tartalma ellenkezõ bizonyításig megalapozza. Ha az adóhatóság rendelkezésére álló a két adatbázis a 2003. év elõtt bejegyzett környezetvédelmi adatok tekintetében - alapvetõen az ágazati jogszabályok elmúlt évek során történõ többszöri módosulása, valamint ehhez járulékként jelentkezõ, sok esetben nem egységes hatósági gyakorlat (adatbejegyzés) miatt - eltérõ tartalmat mutat, akkor az adóhatóság vagy a korábban tisztázott adótényállások alapján felállított saját nyilvántartására, vagy az adózó hiteltérdemlõ bizonyítékaira alapozza határozatát. Adókedvezmény akár a korábbi évekre (elévülésre figyelemmel) visszamenõlegesen is érvényesíthetõ a mindenkor hatályos ágazati jogszabályok alapján.

5. Az illetékesség kérdését a Gjt. 9. §-a expressis verbis szabályozza. Az adóhatóság tehát a hatósági adatszolgáltatás, azaz a jármûnyilvántartás tartalmától - amely egyébként megegyezik a forgalmi engedély szerinti tartalommal - nem térhet el az illetékesség megállapítása vonatkozásában. Még akkor sem, ha (szintén) a körzetközponti jegyzõ hatáskörébe tartozó, egy adott települési önkormányzat illetékességi területére irányadó lakcímnyilvántartás tartalma a "valós" helyzetnek megfelel. Az illetékesség megítéléséhez jogalapot kizárólag a jármûnyilvántartás tartalma adhat, adóigazgatási szempontból a lakcímnyilvántartás tehát nem bír relevanciával. Az adóztatásra illetékes adóhatóság "változásához" elengedhetetlen, hogy a magánszemély adóalany lakcímének megváltozását a jármûnyilvántartást vezetõ hatósághoz is (az új forgalmi engedély kiállításával járó illetékfizetési kötelezettség teljesítése mellett) bejelentse. Mindezekre tekintettel tehát a lakcímadatoknak csak az adózó felkutatása, a határozat kézbesítési címe szempontjából lehet jelentõsége.

6. 2004. évtõl az Art. (és a Gjt.) alapján adóbevallás benyújtásának, kikényszerítésének nincsen helye. Azonban az adóalany által kitöltve benyújtott "bevallási nyomtatványt" az adóhatóság "befogadhatja", amelynek tartalma az adótényállás tisztázásához, az (egyszerûsített) ellenõrzés lefolytatásához, vagy akár a társadóhatóság (a 13/1991. (V.21.) PM rendeleten alapuló) értesítéséhez ún. kiindulópontként információt nyújthat. A hivatkozott PM rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében - kifejezetten tulajdonjog átszálláshoz kapcsolódóan -, ha a régi tulajdonos által önként benyújtott "bevallás" vagy adásvételi szerzõdés tartalmazza a tulajdonszerzõ személy nevét és lakcímét (székhelyét/telephelyét), akkor errõl a tényrõl a régi tulajdonos szerinti adóhatóság értesíti a tulajdonszerzõ lakcíme (székhelye) szerinti adóhatóságot. A tulajdonszerzõ lakcíme szerinti adóhatóság az átjelentés alapján tisztázza, hogy a tulajdonszerzõ személy esetében fennáll-e az adóalanyiság, -kötelezettség. Csak "adóbevallási nyomtatvány" alapján adókivetésre jogszerûen nem kerülhet sor.

7. A hatósági adatszolgáltatás menete. A BM KH az önkormányzatok illetékességi területe szerint leválogatott adatokat fõszabály szerint az okmányirodáknak küldi meg, amely mindezt továbbítja elektronikus úton vagy lemezen, esetleg nyomtatott formában az adott adatok kezelésére és felhasználására illetékes önkormányzati adóhatóságnak. Az adattovábbítás módja mindig attól függ, hogy egy adott körzetközponti jegyzõség - részben, mint közlekedési igazgatási hatóság - és az illetékességi területéhez tartozó egy adott adóhatóság között milyen "megállapodás" született az adattovábbításra. Az adatok átvételének másik lehetséges módja, hogy maga az adóhatóság "tölti le" az okmányirodai adatbázisból "saját adatait". Amennyiben valamely okmányiroda az adattovábbítást bármely okból ellátni nem képes, akkor a megyei közigazgatási hivatal juttatja el az adatokat az érintett adóhatóságokhoz. Az okmányiroda (megyei közigazgatási hivatal) megkeresi az adóhatóságokat a két hatóság közötti adatátadás konkrét menetére vonatkozóan.

Budapest, 2004. január 16.

Kanyó Loránd s.k.
osztályvezetõ